Lackfi János
Van, ami épp a végével kezdődik. Az eleje a vége. Vagy a vége az eleje. Mindegy. Önmaga farkába harapó kígyó.
Ej, ti költők, mit tudtok az életről? Fogtok egy pohár vizet, az asztalra teszitek, oszt már álmodjátok is beléje a kicsi cseppet, mely kivájja a nagy sziklát. Meg az óceánt, amely elhordja a nagy hajót. Meg a szűziesen érintetlen tengerszemet. Meg a tavaszi záport, melyben kacagnak a szerelmesek. Meg még a hóolvadást, mely árvízzel sodorja el a házakat. A mosdás utáni tisztaságot. A szomjoltás jóérzését. A fagyból bejőve behörpölt leves zamatát. A lucskos bőrig ázást. A kád vizet, mely megöregíti ujjunkon a bőrt. Havat, latyakot, jeget, kocsonyát, fröccsöt. Könnyet, vért, sejtnedvet.
Egy pap férfi is, meg nem is.
Aki nem próbál meg repülni, sosem fog lezuhanni.
Az igazi értéket ne keresd, mert éppen akkor mosolyog rád a szerencse, amikor a csend szava zeng fel a lelkedben.
Nem könnyű pénzembernek lenni, menni a világban, szorongatni a zsebemben a pénzemet, folyton megnézni a kirakatokban a dolgokat, és elővenni a pénzemet, és összehasonlítgatni, vajon miből mennyit vehetnék. De aztán eszembe jut, hogy ha egyvalamit vennék, akkor másvalamit már nem vehetnék. Így aztán van pénzem, de nem tudom elkölteni. Csak akkor minek van?
Mindenki be van börtönözve a saját fejébe, mondom neked. És rázzuk a rácsokat naphosszat. Néha ki akarsz onnan szabadulni, együttérzést, megértést keresel mások tekintetében, de legtöbbször azt látod csak, hogy az illető is úgy bele van gabalyodva a maga dzsungelébe, minden erőfeszítése rámegy, hogy valami életlen bozótvágóval kivergődjön onnan.
A szerelmesek beszéde mindig emeltebb, eszelősebb a köznap használatosnál.
Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág, Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát. Előre ne igyunk, tolláról madarat, Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.
Lelkifurdalásom van mert még nem hívtam fel édesanyámat és nem kívántam boldog születésnapot mert miközben boldog születésnapot kellett volna kívánnom egy verset írtam neki arról hogy miért van lelkifurdalásom.
Görget, amim van, görgetem én, S forgok e vásár görgetegén: Hord a tulajdon, mint lavina, Mert csupa vant szül mind, ami van.
Ha az ember megpróbál igazán belehelyezkedni a gyerekek világlátásába, az nagyon komolyan megfordítja vele a világot.
A költő nem marslakó, nem nagyobb "észak-fok, titok, idegenség", mint bármelyikünk.
Az író-költő felrobbantja a világot, a cserepeiből összerak egyfajta makettet, és elhiteti róla, hogy az a realitás.
1971. május 18. — születési nevén Oláh János, József Attila-díjas költő, író, műfordító és tanár
Fáj a fejem, de jobban fáj a tudat, hogy a halál már megint közelebb ért egy nappal.
Boldog ember, akinek gyermekei, mint a nyílvesszők, töltik meg tegezét. Ha összetűzésbe keveredik a kapunál, utódai mellette állnak, nem vall szégyent.
Sikáld kezed Domestossal, míg a bőröd le nem jön, húzz le kupica kénsavat, ha a postás rád köszön.
Gázálarcban járj az utcán, vagy majd szkafanderbe bújj, könyökhajlatodba tüsszents, orrot a kazánba fújj.
A gonosz nem létezik, az ember kedves és jó, ha szívélyesen fordulnak felé.
Ma mindenki mindenhez ért. A halottaknak van eszük, hallgatnak. Nem panaszkodnak, hogy fáznak vagy melegük van, nem fájlalják a hátukat. (...) Ők megértik, hogy nem kell mindenbe belepofázni, pláne, ha valaki nem ért hozzá. Bizonyos szempontból példát vehetne róluk az élő lakosság.
Ha egy nő olyan vérmesen csókol, mint Mata Hari, olyan sármosan öltözik, mint Diana hercegnő, olyan eszelősen főz, mint Gordon Ramsay, olyan tántoríthatatlanul jóságos, mint Teréz anya, olyan csalhatatlanul intelligens, mint Marie Curie, és olyan hibátlan alakú, mint Rubint Réka, legyen gyanús neked ez a droidhoz illő tökéletesség, érd el az utolsó metrót, és menekülj!
Az a jó a demokráciában, hogy oda megyünk, ahova akarunk, ezért kivonulhatunk ellenük tüntetni, mocskos dolgokat ordítozhatunk, táblákat rajzolhatunk, mint a suliban, ők pedig a mi pénzünkön vett méregdrága könnygázzal lőnek ránk meg sok-sok vízzel, amit szintén mi fizetünk. Mert megérdemeljük.
Ha csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy ha csupa jó dologra gondolsz, akkor csak olyanok esnek meg veled, mert mindent te vonzol be magadnak. Ha ezek után is csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy valaki ártó szándékkal megátkozott, és ha te is ártó szándékkal megátkozod őt, akkor egészen biztosan kinyuvad, és végre történik veled valami pozitív.
Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tűzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.
Boldogok a hentesek, mert egész nap húsbavágó kérdésekkel foglalkoznak.
Boldogok a dadogók, mert több idejük van elmondani ugyanazt.
A kutya az ember legrégebbi, leghűbb barátja. Igen, barát. A kutya nem betonkeverő, nem hajtű és nem kocka csoki! Tessék elfelejteni a tárgyiasítást! A kutyának lelke van. Ami az emberek többségéről nem mondható el.
Ma szeretném, ha lenne Isten. Mondjuk úgy holnapig.