IDÉZETEK A NÉVNAPOKRÓL
Míg a nap egünkön magát felemeli, Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli. Az öröm, az élet édes balzsamoma, Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.
Ma van persze a neved napja. Omlik hozzád a sok gratuláció. Csak már valami okosabb neved volna.
Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság!
Szeretve tísztelt jó mamám Kivánatom neved napján Ez, hozzád és üdvözletem: Hogy tégedet a Jó Isten Számos évekig éltessen, Minden javával szeressen.
Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta.
Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep.
Ej haj gyöngy a nap. Gyöngyfüzér az év: minden nap egy névnap, minden gyöngy egy név.
S épp ma van lám neved napja, hát igy üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segitsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kimélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid.
Természete az már az emberfiának, Minden jót kívánni felebarátjának; Vagy ha nem is mindég - egyszer esztendőben, Ha érzelme nem fér a teli bendőben.
Érd el (persze énvelem) az Ősz hajak késő korát, Hanem ez ne légyen más, mint Álarcban az ifjuság.
Számomra névnapod ugyanolyan nap, mint az esztendő többi szürke napja; drága lényed teljes sugárzással messziről is beragyogja életem minden pillanatát.
Jót kivánok én is néked, Ez természetes dolog, Csakhogy a jó annyiféle, Hogy alig választhatok.
Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok, És kívánok még nagyon sok boldog névnapot. Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek? Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.
Ma csak élvezd az életet, örülj, aminek csak lehet! Dallal köszöntelek téged, pohár csendül, Isten éltet!
Élte kiterjedjen boldog és hosszu időkre, Hogy örömére legyünk magzati, jó szivinek. Éljen kedves Atyám, s minden rossz messze kerűlje Érdemmel teljes s gondviselő kebelét, És igy egésséggel kívánom áldja meg a menny Föld kerekségének Istene és Nagy Ura; Vígság és örömök legyenek követői ezeknek Melyek a Boldogság eszközi és mivei.
Ha nyárban esnék innepe nevednek, A fényes nap hódolna kellemednek; Egerre vígabban mosolygana: S tavaszra változnék a tél fagya. Most el-végezve nyári útazását Nyilas jegye felé kezdé futását. Amit tehet: meg-szűntek a szelek, Enyhűl a tél, olvadnak a jegek.
Perdülj, kis citerám, Vígságos nótára, Kedves nagyapónak A neve napjára. Hány csillag az égen, Harmat a fűszálon, Kedves nagyapóra Annyi áldás szálljon!
Eged legyen borutlan isten arcz, Szíved nyugalmasan mosolygja meg Tündér évek' malaszthozó sorát. Ezt kivánom nevednek ünnepén Rövid de tiszta szív-fohászomul.
Urak, ma itt mindnyájunktól dupla kedvet kívánnak, Nevenapja van a háznak és a ház asszonyának.
Éljen sok esztendőt gyönyörű napokkal S vígadjon örökké fent az angyalokkal. E rövid, de fontos áldásunk summája Légyen tiszteletünk örökös táblája.
De hová juték? hisz örömünnep van ma... Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: Nevem ünnepét én - zárkozván magamba - Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!
Azért találták fel, - emeljünk kalapot! - Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Máskép a szeretet közülünk kihalna; Máskép a halandó, nem lévén alkalma, Sohasem óhajtná embertársa javát, - És akkor az élet nem érne egy kovát.
Neved örömnapja imé hozzánk juta, Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa, Mégis az én Múzsám néma volt és buta, Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta.
Nemcsak kötelességünknek teszünk eleget, hanem önzetlen ragaszkodásunknak, őszinte nagyrabecsülésünknek és kimondhatatlan hálaérzetünknek adunk kifejezést, midőn nevenapja alkalmából a mi szeretett osztályfőnőkünket üdvözöljük, aki, mióta átléptük az iskola küszöbét, atyai jósággal kalauzol bennünket a tudománynak és ismereteknek útvesztő labirintusában, akinek vezérlő szelleme mutatja meg nekünk az utat, amelyen haladva, a legkönnyebben, legbiztosabban eljuthatunk az ismeretek tömegéhez, hogy ha majd elegendő szellemi kincsesei fölfegyverkezve kilépünk az élet szinpadára, ott is biztosan mozoghassunk s megállhassuk helyünket és a magyar társadalominak hasznos tagjaivá, a hazának pedig derék polgáraivá lehessünk.
E héten neved napja lészen, Azért kell e versnek még ma lenni készen, Holnap Üstökösbe szépen becsempészem, Hogy holnapután elfeledjük egészen.
Anyámnak ma névnapja van, S ez nagy ünnep nekem! Ezt is csupán ő adta, mert Nekem nincs ünnepem! - E napon csak övé vagyok, Csak rajta csügg szivem; Gyöngédeden üdvözlöm őt, És ő megáld hiven.
Kivánom, hogy számos névnapjait a boldogság tartós fuvalma lengje körül, s hosszas életének világára - a megelégedés s a béke áldásai s az öröm napjai ragyogóan sugározzanak; tartsa meg őt egész családjával a mindenható a legvégső emberkorig.
Atyai szeretetednek oltárán a boldogság melegét a bölcsőmtől kezdve szítod keblemben. Atyai gondosságoddal ápolsz engemet, érezteted velem atyai jóságodat minden irányban. Boldog névnapod hajnalán a hála virága nyílik keblemben s forró érzelmeimnek e néhány szó ad életet, melynél többet örömtől zajgó belsőm kifejezni képtelen.
Örülök e nagy napnak, mint a növények a szép időnek, mert ez üdíti azokat, mint engemet kedves anyámnak nevenapja. - Lehet-e a gyermeknek nagyobb szivbeli öröme, mintha az élet fokozatain át kedves szülőink egészségét az idő viszontagságai ellen megóva látja?
Édes anyám, névnapodra Szivem égő csipkebokra Egy óhajtást világit: Élj boldogan sokáig!
Add nekem te két orcádnak Kellemes virágait, Én ajánlom bíbor szádnak Szám hevűlő csókjait. Óh, engedd meg, hogy meghintsem Vélek orcád két felét, Hogy velek köszöntsem, kincsem! Szép nevednek reggelét.
Sose törjön félre kedved csizmasarka, Legyen örömödnek bugyogója tarka, Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka, A sorsnak irántad ne legyen szűk marka. Boldogságod fénye legyen szép szivárvány, Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván, Ne bántson a métely, sem másféle járvány, Hanem oly erős légy, valamint a márvány.
Ha galambot adnál, az sem lenne káros, Akkor azt kívánom: legyen élted páros, Rétesed a túrót ahányszor takarja, Annyi boldogsággal légy te eltakarva. Örömed legyen a cékla pirossága, Reményed a zeller zöld-szín koronája, Napjaid legyenek édes ízű kompót, Meg ne keserítse gyógyszertári kontó.
Kár, hogy a pap megkeresztelt, Jobb volnál pogánynak, Mert pogány vagy és kegyetlen Híved fájdalmának. Vagy ha már meg kelle lenni, Mondtak volna másnak, Szép-, hamisnak, kellemesnek Csak ne Laurának.
Névnapodra mit vegyek? Vegyek húzós egeret? Vonatot és síneket? Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzafát és kék eget, rajta csokros felleget.
Ma minden rosszat felejts el, És jókedvűen ünnepelj! Gondot és bút söpörj félre, Most a szépet lásd és élvezd! Boldog névnapot, Legyen egy szép napod! Amibe ma belefogsz, Sikerülni fog!
Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok, Az ünnep így szép, ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át, Hát boldog névnapot, ma boldog mind, aki adhatott, Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot!
Ha pedig nem volna enni, innya semmid, Akkor az én múzsám sem kívánhat semmit, Ha se malac, pulyka, ha se kappan, sem lud: Áldjon meg az Isten magától, ahogy tud.