Jeffrey Eugenides
Inkább lúdtalpon állni, mint egészséges lábbal elesni.
Az életek is úgy repednek meg, ahogy a jég. Személyiségek. Egyéniségek.
A szülők dolga az, hogy fizikai vonásokat hagyjanak örökül gyerekeiknek, de az én meggyőződésem az, hogy ezen felül még egy csomó más mindent is áthagyományoznak: mozgatórugókat, forgatókönyveket, de még akár sorsokat is.
Miért tanulunk történelmet? Azért, hogy megértsük a jelent, vagy azért, hogy megússzuk?
A nagy felfedezések - legyen az selyem vagy gravitáció - véletlenül pottyannak elénk, amikor a fák alatt sétálgatunk.
A halál még nem jelenti feltétlen a véget. (...) Még megmaradunk egy ideig, még küzdünk, de a halottak már látják, hogy közéjük tartozom.
Valaha könnyűszerrel le lehetett olvasni bárkinek a nemzeti hovatartozását az arcáról, de az újkori népvándorlás véget vetett ennek. Maradt a cipő a nemzeti hovatartozás megállapítására, de a globalizáció ezt is lehetetlenné tette. A finn nemezcsizmák, a német bakancsok - mind odavesztek. Csak a Nike és a többi maradt meg, baszk, holland, szibériai lábakon.
Mi, mai emberek, már tisztában vagyunk azzal, hogy saját genetikai térképünket mindenhová magunkkal hurcoljuk. Akkor is a sorsunk diktátumának engedelmeskedünk, amikor az utcasarkon őgyelgünk. Ez rajzolja ugyanazokat a ráncokat az arcunkra, amiket a szüleink is viselnek. Ennek köszönhetjük jellegzetes családi vonásainkat és szokásainkat.
Néha észre se vesszük, ami majd kiböki a szemünket.
Én vagyok a pont egy összetett mondat végén, amely mondat hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, egy másik nyelven kezdődött, és amelyet az elejétől kell olvasni, hogy érteni lehessen a végét.
Egy csipetnyi igazsággal egy teljes kondér hazugságot fogyaszthatóvá varázsolhatunk.
Csak ne akarj mindenáron zseni lenni, akkor lehet, hogy egyszer véletlenül az leszel.
A tehetség az intelligencia egyik formája.
Nincs ékesebb bizonyíték arra, hogy a születés kénye dönti el életünk folyását, mint a gazdagok csemetéi.
A gyerekek jelentik az egyedüli balzsamot a halál sebére.
A siker feltétele az, hogy alkalmazkodni tudjunk az új helyzethez.
A halál gyakorlatiassá teszi a túlélőket.
Valamennyi üldözési jelenetben, amit csak láttunk, a hős felmenekül a tetőre. Földhözragadt családom ezt sose volt képes megérteni. Mit keresnek odafent? Nézd már, felmászik a toronyba! Látod? Ugye megmondtam? Hollywood azonban mégiscsak többet tudott az emberi lélekről, mint mi. (...) Talán, mert valaha fák között éltünk, és onnan származik az ösztön, hogy veszély esetén felfelé kapaszkodunk.
Az érzelmeket nem lehet egyszerű szavakkal leírni. Az, hogy "szomorúság" vagy "öröm" vagy "megbánás", nem jelent semmit. Talán ez a legjobb bizonyíték a nyelv patriarchális voltára, hogy ennyire leegyszerűsíti az érzéseket.
Ha egyszer megjártad az alvilágot, soha többé nem felejted el a visszavezető utat.
Bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt.
Az élet nem éri meg, hogy írjanak róla.
Hogy az emberek miért pont ahhoz kötik az életüket, akihez aztán kötik, azt többnyire épp az érintettek értik a legkevésbé.
Mi az első, amit egy gyerek kér, amikor megtanul beszélni? Mesélj! Ezt mondja, mert a mesékből tanuljuk meg, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A mesék mindenre megtanítanak. És mit tesz az egyház? A legszebb mesét meséli mindegyik közül.
Ahol a gondolkodás véget ér, ott ostobaság kezdődik.