IDÉZETEK A PILLANATRÓL
Egy ma többet ér, mint két holnap.
Sosem szabad idegeskedned semmilyen dolgon sem. Ami ma fontosnak tűnhet, holnap már nem lesz az.
Túlságosan pörög ma a világ, és minket is túlságosan pörgetnek. Már-már társadalmi elvárás, hogy pörögjük szét az agyunkat: a sok "most azonnal", a sok határidő, a sok "most rögtön"... és ez nem feltétlenül jó, nem feltétlenül egészséges. Néha meg kell tanulni behúzni a kéziféket, egy picit lelassítani, egy picit visszavenni, és egy picit megélni azt, amiben tényleg vagyunk.
Hidd, hogy a világ csak egy röpke virág, és akkor élsz.
A felejtés egy jel, hogy a jelenben kell élned.
A "minden pillanatnak szakítsd le a virágát" stratégia hosszú távon kudarcra vezet, míg a folyamatos munkálkodás és a jövőbe való befektetés a siker stratégiája.
Nem beszélünk a múltról. Ami volt, már nincs. Nem érdemes rágódni rajta. Csak a mának élni, ez a lényeg!
A jövő már csak ilyen. Nem tudjuk, mit hoz. Egy adott pontban el kell fogadni, hogy nem tudhatjuk. Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol éppen tartunk.
Minél tovább élsz, annál nehezebb megragadni a pillanatot, minden egyes betoppanó pillanatot. Nem a múltban vagy a jövőben élni, hanem ténylegesen itt.
Amikor a legrosszabb félelmeink beteljesülnek, amikor minden, amire számítottál, eltűnik, valami még mindig hajt, hogy helyrehozzuk a múltat, vagy hogy ráérjünk a jövőre. Amikor az egyetlen dolog, amire figyelnünk kellene, az a jelen. És a jelen számtalan lehetőségeire.
Pástétomok! Ti vagytok egyetlen szenvedélyem, Ha megpillantalak, gyorsabban jár a vérem. S ó, hogy dobog szivem, mily izgatott ütemre, Ha illatos kunáfa s vaj, méz a tálca terhe!
Arra koncentráljon, ami érdekes, élje meg négyszázszázalékosan a dolgokat ahelyett, hogy csak éldegél, és magában morogva várja, hogy az égből hullik az ölébe a változás.
Lakasd jól a szemed csodával (...), élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze.
Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap (...). És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap.
Nem érdekel, mit hoz a holnap. Csak a ma számít.
A múltnak le kell zárulnia, szerintem nem szabad sajgó szívvel visszagondolni különböző olyan helyzetekre, amiket már nem tudunk újra megélni vagy megváltoztatni. A jövő pedig bizonytalan, a jövőt a jelenünk teremti meg, ezért nem akarok rajta sokat gondolkodni. Én most, ma akarok élni!
Engem a mindenkori holnap izgat, mert az még nincs, és én teremtem.
Minden napnak elég a maga baja, a holnapot majd átgondoljuk holnap.
Ha sokat agyalsz, boldogtalan leszel.
Mamma Mia! Sose hagyjuk abba c. film
A többség - szinte elenyésző kivétellel - kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennük élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen értékű ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőségnek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mesterművet alkossunk az életünkből.
Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy mihez akarsz kezdeni az életeddel, egyszer csak arra ébredsz, hogy véget ért.
A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).
Becsüld meg a napot! (...) Ez az egyetlen holnapig.
Ne arra gondolj, amit elvesztesz! Arra gondolj, mennyit kell még kapnod az élettől! Élj!
A kaland az, ami egyik percről a másikra történik; aminek nincsen tegnapja és nincsen holnapja. Minden egyéb nyárspolgári életmód.
Csak a most van! Nekem a jelenben kell kiélnem magam, mert a jövő nem létezik.
Az ember élvezze ki az érzést, hogy él, miközben mások már meghaltak.
Nem azért érdemes élni, ami megtörténhet. Hanem azért, ami éppen most történik. Ebben a pillanatban, ami éppúgy az enyém, mint bárki másé. Nem számít, hány pillanatot hagytam a hátam mögött - az számít, hogy most élek csak igazán, és élek, ahogy bárki más, és ez a pillanat éppannyira az enyém is, mint bárki másé. (...) Azért érdemes élni, ami most történik. Nem a tegnapért nem és nem a holnapért. A mostért.
Azt kitalálni, hogy mit szeretnénk egész életünkben, teljesen észszerűtlen és logikátlan elképzelés. A legjobb, amit tehetünk, ha azt megálmodjuk, mit akarunk ebédre.
Nem létezik más örökkévalóság, mint az átadhatatlan pillanatok sorozata.
Néha szeretném úgy venni a napot, ahogy jön. Enni, amikor éhes vagyok, aludni, mikor álmos vagyok, szeretni, amikor szerelmes vagyok. Sőt talán még dolgozni is egy kicsit, amikor kedvem van. Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy csak lebegjek, vagy esetleg elmerüljek.
Nem hagyhatod, hogy a jövő elvesztése miatti félelem megakadályozza, hogy megéld a mát.
Csak a jóra emlékezz, Őrizd, mi szép! Ami rossz, majd bölccsé tesz, Ne a múltban élj, Mert rohan az élet!
Csak az a fontos, nagyságos úr, hogy ne sokat gondolkozzon az ember; ha nem gondolkozunk, nincs semmi baj. Legtöbbször abból lesz a baj, hogy gondolkozni kezdünk.
Amikor rajtakapod magad, hogy már megint a múlton rágódsz vagy a jövő miatt aggódsz, gondolj arra, hogy pontosan ott vagy, ahol most lenned kell!
Annyi időt töltünk a múlton vagy a jövőn való rágódással, hogy elfelejtjük, mekkora szerencse, hogy még mindig itt vagyunk, és gyönyörű dolgok vesznek körül.
Fontos szerintem, hogy ne csak a múlt történéseivel és a jövő tervezgetésével foglalkozzunk, hanem hogy legyünk a jelenben is. Nagyon nem mindegy, hogy leéled az életed, vagy hogy megéled az életed.
Egy percre ma Oly boldog voltam s oly boldogtalan, Tudva: e perc egy percig tart csupán - És aztán vége van.
A múlt hatalmas hely, tele mindenféle dolgokkal. Bezzeg a jelen! A jelen pusztán egy keskeny hasadék, ahol csak egy szempárnak van helye. Az enyémnek.
Üljünk ki, nézzük, milyen gyönyörűen megy le a nap, és a gyereket, ahogy a kutyával játszik! (...) Élvezzük azt, hogy szeretjük egymást, és vegyük észre a szépet magunk körül! Miért kell mindig arra koncentrálni, hogy mit kell még csinálni? Élni kell!
Az ember életében a céltalanság a legveszélyesebb. (...) Látom, hogy a gyerekek úgy jönnek az iskolába: "valahogy ússzuk meg a mai napot". Azt mondom nekik: "Gyerekek, meg fogjátok úszni. A mát is, a holnapot is. De így fogjátok leélni az egész életet, hogy megúsztuk?" A halált nem fogod megúszni. Ha csak erre törekszel, akkor semmi nem lesz az életedből. Az életet nem megúszni kell, hanem megélni. Úgy eltölteni, hogy nyomot hagytunk. A hegymászót azért nem értik az emberek, mert ő nem akarja megúszni, sőt ki is hívja a sorsot maga ellen azzal, hogy elébe megy a nehézségnek. De ezt itt lent is meg tudjuk tenni.
Csak egyetlenegyszer futhatsz neki az előtted álló napnak. Huszonnégy órával gazdálkodhatsz, nem többel és nem kevesebbel. Szinte észre sem veszed, már el is repült és örökre elveszítetted. Igyekszel majd, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle? Biztatod-e majd magad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, amire képes vagy? Mi mindennel töltöd meg a mai napot, mielőtt kicsúszik a kezeid közül és alámerül a múlt hullámaiba? Ha holnap megkérdik, mit csináltál ma, tényleg beéred egy lemondó "semmivel"?
A teljes élet felé vezető első lépés az, hogy a jelenre fókuszálj, arra a feladatra - legyen könnyű vagy bonyolult -, ami éppen előtted áll.
Az üresség állapota, amikor nem gondolsz semmire. Nem könnyű elérni. Még gyakorló szerzetesek is nehéznek tartják. De amikor visszanézel napjaidra, rájössz, hogy voltak pillanatok, amikor öntudatlanul is elérted. Felnézel az égre, és azt gondolod: "Ó, milyen gyönyörű felhő", és szájtátva bámulod. Aztán feleszmélsz az ábrándozásból, és azt mondod: "Mire is gondoltam az előbb?" Arra biztatlak, hogy becsüld meg ezeket a pillanatokat.
Az élet értékét nem a hosszúságával mérjük. Az a fontos, hogyan használjuk ki a ránk bízott életet. Te hogyan használod ki ma az életed?