IDÉZETEK MIKULÁSRÓL
Te, Mikulás! - szólt nagyot ásítva, miután szárnyrakeltek egy újabb város felé. - Mondd, te kitől kapsz ajándékot!? - Az én ajándékom a gyermekek mosolya...
Csak azt nem értem (...), hogy minek vannak tele a boltok Mikulás-csomagokkal, mikor azokat úgyis az igazi Mikulás hozza majd... Biztos a boltosok így tisztelegnek a Mikulás nagysága előtt.
Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? (...) Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!
Van ám nagy-nagy izgulás, Suttogás meg pirulás, Hogy jön-e a Mikulás. Ragyog a hó, mint a prizma, Ablakban a sok kis csizma, Sokan várnak kipirulva, Csacsogva, bízva, izgulva, Gyere hozzánk, Mikulás!
Felnőttnek tilos réten a csillagfogdosás, Felnőttnek nem jöhet a Mikulás.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbujtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok viszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át.
A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.
Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi a kedvét?
Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből és hangokból míg összeáll csodád, hol vagyunk már a hajszolt holnapokban! Fáradt jelenből hajlunk múltba át. Nem gyermekkorba kívánkozom vissza, csak felnőttként rejtélyed keresem, múlt öröm, havas, piros táncú szépség -, s fehér időd búcsúzó szívemen.
Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó.
A Mikulás gyorsan eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját.
Itt van már a Télapó, Tele van a zsákja, Mosolyog az arca Örömünket látva.
Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.
A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
Megérkezett a Mikulás... És hozta az ajándékot. Amit vártál. Amire vágytál. Egy könyv. Egy ruha. Egy... bármi. (...) Az igazi nagy ajándék más. Mert az éppen attól ajándék, attól meglepetés, hogy nem tudod, mikor kapod, nem tudod, milyen lesz. És csak egyetlen van belőle. Csak egyszer kaphatod meg. Vágysz rá, érzed magadban, érzed, hogy mit szeretnél, mi lenne a legszebb, legnagyobb ajándékod, mégsem tudod, mikor érkezik és pontosan milyen lesz. Ettől olyan izgalmas a várakozás. (...) És amikor megkapod, már tudod, hogy minden elképzelésedet, várakozásodat felülmúlja. Mert olyat kaptál, amilyet legszebb álmodban sem láttál. Nem jutsz szóhoz, nem hiszed, mert sokkal, sokkal csodálatosabb mindennél. Csak potyognak a könnyeid, mert mindennél többet kaptál.
Porcukorral tele zsákom kihasadt egy jeges ágon, szánom fennakadt a vámon - nem jöhetek. Szánom-bánom.
Sosem hittem a Télapóban, mert tudtam, hogy egy fehér fickó sötétedés után sosem jön az utcánkba.
Én hiszek még a Télapóban, csak ráhagyom Anyára és Apára, hogy ők hozzák az ajándékot, hadd örüljenek.
Ha valakinek ajándékot adsz vagy elénekelsz neki egy dalt, segítesz a Mikulásnak. Számomra erről szól ez az ünnep.
Légy rossz! Spórolj meg egy utat a Mikulásnak!
Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.
Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut véle a szél.
A Mikulást szerettem, mert olyan nagy barátja az igaznak, a rossz gyermeket sem engedi mindjárt elvinni, hanem ad neki egy évet a javulásra, csodásan fehér szakállával és hajával pedig olyan roppant szentül néz ki.
Én mindig szerettem a Mikulást. Nemcsak a nyalánkságok miatt, miket maga után hagyott, mert még édesebb volt a dicséret, mit ilyenkor mindig hallottam.
Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!
A Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másik a másikra.
Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó?
Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér.
Természetesen létezik a Mikulás. Csak arról van szó, hogy senki sem tudja egyedül megcsinálni azt a munkát, ami rá hárul. Ezért van az, hogy mindenki Mikulás. Én is, te is.
Virgácsot senkinek nem adnék. Inkább a dicsérő szó pedagógiai sikerében hiszek.
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
Mit tudunk a Mikulásról? Látja, hogy mikor alszol. Tudja, hogy mikor vagy ébren. Még azt is tudja, hogy jó voltál vagy rossz. Tuti, hogy a titkosszolgálatnál dolgozik.
Nem hinni a Mikulásban? Ennyi erővel akár azt is mondhatnád, hogy nincsenek tündérek!
Ablakokban csizma ásít, itt egy cipő, ott egy másik. (...) A Mikulás mindent tud, lesz, akinek virgács jut!
Morcos felhő hinti pelyhét, estére már mély a hó. Zúgó szélnek fittyet hányva útnak indul Télapó.
A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténkint száll le a földre, a mikor ti már alusztok. Aztán mi lenne, ha ő kérdezne meg minden gyereket: jó vagy-e, rossz-e? Mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám a világon! És azoknak is épenúgy hozzon ajándékot, mint a jóknak? Na szólj, igazság volna ez?
Te vagy a Mikulás. Az igazi. Aki nem csak egy napon érkezik, nem csak egy napon ad. Hanem mindig. Aki pontosan ismer, és mindig azt adja, amit kell. Amire szükségem van. Nem kell levelet írnom, nem kell kérnem. Adod. Mert figyelsz rám. És te jobban tudod, mikor mire van szükségem, mint én.
Az igazi Mikulás ilyen. Figyel, szeret, és ad. Pont úgy, mint te.
Azt mondják (...), hogy csak a gyerekekhez jön a Mikulás. Badarság! Mindenkinek addig jön a Mikulás, amíg jön. Aztán amikor nem jön, akkor tényleg nem jön. Marad a keserűség, hogy mit mulasztottunk.
Kiszakadt egy felhő, hullik már a hó. Jégcsap tűvel varrja a jó Télapó. Akárhogy is varrja, csak nagyobb lesz rajta az a szakadás, meg is unja egykettőre a foltozgatást.
Este a gyerekek kiteszik az ablakba a cipőjüket és reggelre vagy tele rakja ajándékkal a Télapó, vagy elviszi valaki.
Korbács, virgács, poroló: Rossz gyereknek az való!
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk! Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk! Áldott a lépésed, Az érkezésed, Kedves Mikulás, Drága Mikulás!