IDÉZETEK AZ UTAZÁSRÓL
Az utazás soha nem végződik jól. Bárki, aki gondolkodik azon, hogy befizet az útra, ezzel számoljon. Az, hogy mégis elégedettek leszünk-e az utazás végével, csak attól függ, mennyire vagyunk elégedettek az életünkkel. Minél jobban élvezzük azt, amink van, annál kevésbé fog tetszeni, amit az út végén tapasztalunk.
Sokkal érdekesebb egy hamis képpel nekivágni az útnak, mint egy igazzal. Az igazság unalmas és közhelyes, s ha ez igaz, akkor az utazás is puszta ismétlése volna a jól ismert frázisoknak, amit egy nép lelkére akasztottak.
Az utazó (...) vágytalan személy, amolyan felesleges ember, aki így szabadon, bármerre mehet, bármit mondhat és gondolhat (...), megfigyelése belengheti a tájat, mégsem fog tudni változtatni rajta, és nem is fogja megérteni, mi van.
Azt, hogy ki kerül be egy Mount Everest-expedícióba, leginkább a pénz dönti el.
Sok száz, sátorban töltött éjszaka után is újra és újra elálmélkodtam rajta, milyen védelmet tud nyújtani a legádázabb időben is két vékony réteg szövet az embernek.
Meggyőződésem, hogy egy expedíció során minden résztvevőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy véleményt nyilvánítson egy adott kérdésben, de azt is tudom, hogy vannak helyzetek, amikor egyetlen embernek kell meghoznia a végső döntést, és ez a vezető felelőssége. Tisztában vagyok vele, hogy manapság ezzel a módszerrel sokan nem értenek egyet, ezért is van annyi halálos áldozatot követelő baleset, amelyek többsége megfelelő szakmai irányítás mellett elkerülhető lett volna.
Az utazás nem abban a pillanatban kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk. A valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.
Ha nincs is szükséged vakációra, amikor tervezni kezded, lehet, hogy szükséged lesz rá, mire elkészülsz.
Az utazás páratlan eszköze a jellem fejlesztésének, mert kiszakít a saját kultúrádból, és megmutatja, hogy a másik társadalom egészen más értékrend szerint élve is működik, minden önutálat nélkül. Ez a találkozás a másfajta kulturális értékekkel és mércékkel arra kényszerít, hogy vizsgáld felül a saját életedet, és vedd fontolóra, hogy talán nem is okvetlenül a tied a létezés legjobb módja.
Az a legizgalmasabb, ha fejest ugrunk egy idegen kultúrába. Ennek legjobb módja, ha biciklire ülünk, hiszen a legcsodásabb helyek általában nem a jól ismert útvonalakon várnak ránk.
A jó utazó ismérve, hogy bárhol találja is magát a földön, képes kommunikálni.
Az igazat megvallva a dolog romantikája kissé csorbul, amikor arra ébredünk, hogy a hálózsákunk tele van homokkal, és rákocskák mászkálnak a hajunkban, de a csillagok alatt elaludni a partot nyaldosó hullámok zajára csodálatos érzés.
Az egykori fővárosok meglátogatása nemcsak földrajzi ismereteinket bővíti, hanem bepillantást enged az adott ország múltjába, és elárulja, mennyit változott s fejlődött azóta.
Van valami romantikus abban, ha egy nehezen überelhető vonalon vonatozunk. A szabadság érzése jár át, és közben megcsodálhatjuk a világ legveszélyesebb vidékein lefektetett pályákat, és az azt megvalósító emberi zsenialitást.
Mindig remek móka utazgatás közben kipróbálni a helyi konyhát, de időnként egy-egy falattal nem érhetjük be: a világnak akadnak olyan tájai, ahol erős gyomorra és komoly kalandvágyra is szükség van.
Semmi sem írja elő, hogy örökre ott kell maradnunk, ahol születtünk. Attól még nem lesz rossz ember valaki, hogy ki akar próbálni valami újat.
Annyira abszurd dolog, ha az embernek el kell mennie onnan, ahol van, ahol bele van gyökerezve mindenbe. Aztán meg hiába tér haza valaki öt vagy tíz év múlva, már nem ugyanaz az ember jön vissza.
Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez művészet, tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, föltéve, ha az illető ismer hazát, és nem azzal a reménnyel indul külföldre, hogy valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. Aki azonban merő mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson valamit, amit nem hozhat el magával, az önnönmagától utazik, távolodik el, s megvénül már ifjúságában a vén dolgok közepette.
Csak az elutazás biztos, az óra és a perc, mikor vonatra ülsz... az utazásban mégiscsak ez a legfontosabb. Milyen letört dolog megérkezni valahová - milyen kényelmetlen, szennyes és unalmas pillanat! De elutazni...
Valamennyien hazaszálló vándormadarak vagyunk. A lenti táj változik, a föld más, a felhők jönnek-mennek, alattunk országok, hegyek, mezők, erdők, tengerek maradnak el - végleges otthonunk nincs, sehol sincs, s ha valahol leszállunk, ott csak vendégek vagyunk, átutazók, mert tovább kell szállni.
A megszokott, természetes környezetből kiszakadni egy kicsit olyan élmény, mint amiről a sztratoszférát megjárt űrhajósoktól hallunk: visszatérve másként látják az őket körülvevő természetet és embereket, az élet apró-cseprő dolgait, mint annak előtte. Lenyűgöző érzés ez, melynek azonban egy adag búskomor nosztalgia ad némi keserű utóízt.
Elszigetelt helyeken a jövevény a külvilág egészét képviseli a helyiek szemében, és egyetlen tettével megváltoztathatja a történelmet.
Minél tovább vagyok külföldön, a honvágy annál kívánatosabbra színezi a hétköznapi élet váratlan hungarikumait.
Ha valaki önszántából vagy mások megbízásából átbútorozik a földgolyó másik oldalára, az ugyanolyan sokat elmond róla, mint az, ha köszöni szépen, nem kér belőle.
Aki hosszú évekig járja a világot, az hazatérve mindig egyfajta fordított kultúrsokkot él át, legyen szó egyhetes látogatásról vagy tartós hazatelepülésről. Az idegenből hazaérkező meglepődik vagy bosszankodik olyan dolgokon, amit az otthoniak észre sem vesznek. Máskor pedig a rokonok és régi barátok hüledeznek a hazatelepülő külföldön kialakított szokásait látva. Hogy a megrázkódtatás milyen erővel sújt le mindkét félre, az főleg a hazai kultúra egzotikumán és intenzitásán múlik. A magyar pedig különleges és egyéniségét markánsan őrző nép.
Utazni annyi, mint kitenni magunkat a kísértésnek. Az utazás felszabadít: csak megyünk, sosem tudjuk, kivel találkozunk, mit csinálunk - hát ezért félek tőle.
A vonaton utazás egyik fő erénye, hogy az ember mindig belebotlik valakibe.
Gyilkosság az Orient expresszen c. film
Jobb a hegyen egy rossz óra, mint a falak közt egy jó hét.
Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük - kinek-kinek a maga számára - jószerivel csak elhatározás kérdése.
Egy nyaraláson nem lehet elkésni, ez a nyaralás lényege: felszámolja az időt. A nyaralás alatt nem öregszünk. A nyaralás alatt nem telik az élet, csak gazdagszik; minden egy pillanatra vagy sok, egymást követő pillanatra megáll, mi pedig élvezhetjük a megállított időt.
Egyik legfontosabb cselekedetünk az életben, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük. Induljunk hát!
Messziről homogénnek tűnhet a világ, de közelről sohasem ugyanaz a térkép és a táj.
Ha autóval vagy helikopterrel jutunk fel egy hegycsúcsra, ahelyett hogy saját lábunkkal másznánk fel, annak nincs értéke, hiszen hiába állunk a szikla csúcsán, felületes lesz az élményünk, mert az odavezető út fájdalommentes volt.
Azzal (...), hogy valaminek az elérése nem feltétlenül azonos az elért dolog értékével, szerintem mindenki egyetért, aki hosszú túrákat tesz.
Szép időben sétálni - ám otthon ülni, ha fúj a szél, esik az eső vagy havazik - azt jelenti, hogy megfosztjuk magunkat az élmény felétől. Talán éppen a jobbik felétől.
Ültem már finom pezsgőt iszogatva egy kényelmes nappaliban a kandalló előtt, de szerintem az ilyesmit általában kissé túlértékelik; nekem eddig semmi sem ízlett még jobban, mint amikor alaposan átfagyva megittam egy forró puncsot odakinn a jégen.
Ha elszánod magad egy hosszú útra, az jó; ha otthon maradsz a fotelben, az is jó. De ha túl könnyen jutsz valamihez, hamar elvész belőle az öröm.
Az a rémes a vakációban, hogy amint elkezdődik, a boldogságra máris felleget borít a tudat, hogy hamarosan véget ér.
Sok hülye szabály van az életben, de a nénik számára még nem tették kötelezővé a szervezett nyaraláson való részvételt.
Egy átlagos banán nagyobb utat tesz meg, mint amekkorát te valószínűleg valaha is megteszel az életben. Valószínűleg. Földrajzi értelemben, hiszen az élet azoknak is nagy utazás, akik végig helyben maradtak.
Nagyszerű dolog, ha az embernek megadatik, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön éljen, hiszen kinyílik a világ, egy ilyen élmény után egészen máshogy értékeli nem csak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Sokkal elfogadóbb lesz az ember, el tudja képzelni, hogy valami nem úgy van, ahogy mi megszoktuk, lehet az másként is.
Egy ember se vitéz, amíg nem gyalogolt száz mérföldet. Ha tudni akarod az igazságot magadról, odáig gyalogolj, ahol már senki sem tudja a nevedet. Az utazás nagy kiegyenlítő, a nagy tanító, keserűbb, mint a gyógyszer, kegyetlenebb, mint a tükör. Egy hosszú út többre tanít magadról, mint százévnyi nyugodt önvizsgálat.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom: Balatont álmodom s melléje magamat.
A jó idegenvezető a legnagyobb baklövését is igyekszik a maga javára fordítani.
Oly sok váratlan kaland áll előtted, hogy a legjobb, ha nyitva tartod a szemed, ahelyett hogy behunynád a véletlenül felbukkanó lehetőségek előtt. Egy karrier megtervezésének olyannak kell lennie, mint egy ismeretlen országba történő utazásnak. Még ha gondosan tervezel is, van útiterved és szállásod, a legérdekesebb élményeket nem tudod kitalálni. Lehet, hogy találkozol egy lenyűgöző emberrel, aki olyan helyeket mutat neked, amelyek nincsenek az útikönyvben, vagy lemaradsz a vonatról, és egy olyan városka felfedezésével töltöd a napot, amelyet nem terveztél meglátogatni. Garantálom, hogy azok az élmények, amelyekre emlékezni fogsz, nem voltak benne az eredeti tervben. Ezek a váratlan dolgok meglepetésszerűen kerülnek az utadba.
A túraösvények már csak ilyenek: egy ideig Shakespeare ardennes-i paradicsomában lebegsz, és azt várod, mikor jönnek a nimfák és a furulyás fiúk, aztán egyszer csak pokoli hőségben és porban caplatsz, mindenütt tüskék és mérges tölgyek... pont, mint az életben.
Válasszunk bármilyen úti célt, ne felejtsük el soha, hogy ne hozzunk magunkkal mást, csak fotókat, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábunk nyomát.