Cholnoky Viktor
1868. december 23. — 1912. június 5. magyar író, újságíró és műfordító
Nem idegen nyelv törvényeit kell ráalkalmazni a magyarra, hanem a saját törvényeit használni olyan helyeken, ahol még használva nem voltak.
A haza is csak addig boldogság, amíg verekedhetünk érte, vagy pedig amíg sóvárgunk rá.
Az újságíró az igazi "gémlábú sas". Érzi a szárnyát, de a mestersége arra kényszeríti, hogy repülés helyett csak nagyot lépjen.
Könnyű szerénynek lenned, amikor dicsérnek. Akkor légy szerény, amikor szidnak!
Vajon mit szólna hozzá a gólya, ha megmondanák neki, hogy nem ő hozza a gyermekeket.
Ingyen csak az ellenségemtől tanulhatok.
Mi a gyermeknevelés? Küzdelem a saját magunk kiújuló hibái ellen.
Minden ember annyit ér, amennyi fájdalmat elbírni képes.
Nem a babona, nem a vakhit ad igazi nyugalmat, hanem a tudás az, ami megszerzi a lelkek egyensúlyát.
Hirtelenül támadt ősz elveszi az emberek lelkének a frissességét, nyirkosan nyúlóssá teszi a gondolkozás rugalmas szalagját, és feltétlenül az elmúlásnak, a halálnak a képét idézi fel. (...) Sok őszt láttam már... Nézd, ide a halántékomra rakódott le a derük... És tudom, hogy az emberek leginkább ősszel egyformák. Az ég szürke uniformisa egyenruhát húz a gondolatokra is.
Halálos betegség, amelyre az orvos hóttbizonyosan megjövendölheti, hogy elpusztulás lesz a vége, tudvalévően csak egy van a világon: az élet. Erről egyet bizonyosan tudunk, és körülbelül csak egyet tudunk bizonyosan, hogy halálos kimenetelű.
A tudomány idáig (...) nem épített semmi olyat, ami az embernek abszolúte becses lenne. Meggyarapította a kényelmünket, elősegítette a boldogulásunkat, de a boldogságnak még csak szürke felhőn átszűrődő, halavány sugarát sem ígérte idáig.
Minden vallás csak fikció, mert természettudományos alap nélkül való vágykifejezés, érzelemnyilvánítás, ami nem azt hiszi, amit lát, hanem azt látja, amit hisz.