Christopher Moore
Az embert a csábítás hajtja, motiválja. Ha a haladás erény, akkor ez a legnagyobb ajándékunk. (Mert mi a kíváncsiság, ha nem intellektuális csábítás? És van-e fejlődés kíváncsiság nélkül?) Másrészről nevezhetünk-e egy ekkora gyengeséget ajándéknak, vagy pusztán tervezési hiba? A csábítás felelős az ember szenvedéséért, vagy inkább az ítélőképesség hiánya a csábítás idején?
Nem tudom, hogy most miután éltem és meghaltam, írhatok-e a kisfiús szerelemről, de visszagondolva a legtisztább fájdalomnak látom. Vágy, határ és feltétel nélküli szerelem... a szív tiszta, ragyogó sugárzása, amitől egyszerre voltam kába, szomorú és hősies. Hová tűnik el? Hogyhogy a bölcsek, akik annyi mindennel kísérleteztek, ezt a tisztaságot sosem próbálták üvegbe zárva megőrizni? Talán nem tudták?
A kulcs (...), hogy találj valakit, akinek az őrültsége passzol a tiédhez.
Ha egyáltalán változott valamit, csak még sugárzóbb lett, még érzékibb, még nőiesebb. Nem tudtam hová lenni. Gondolom belül csalódásra készültem, azt hittem, hogy az idő meg a szerelmem olyanná formált egy emléket, amihez nincs az a nő, aki felér.
Az érzékeket felülmúlja a jelentés, A jelentések fölött áll az eszmélet, Az eszméletnél több az Ébredet, Az Ébredet fölött pedig a Lélek áll.
Az ember nem hihet abban, amiben nem hisz.
A szeretetet nem tanulja az ember, a szeretet állapot, amiben létezel.
A múlt nélkül hol a bűntudat? És jövő nélkül hol a rettegés? És bűntudat és rettegés nélkül ki vagyok én?
Ha nem csinálsz semmit, nem is szegsz meg semmilyen szabályt.
A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet.
Ha a bölcs hülyének látszik, a kudarca nem okoz csalódást, sikere viszont kellemes meglepetés.
Túl sokat gondolkodsz. A gondolkodás csak szenvedést hoz. Légy egyszerű!
Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá.
Minden éjjel úgy aludtam el, hogy apám keze nyugodott a hátamon. Na, ilyenek az apák.
A gyerekek azért látják a varázslatot, mert keresik.
Minden könyv feltárja a tökéletességet, azzal, amit elmond, vagy azzal, amit nem. Találd meg, amit keresel, e lapokon vagy kívülük. Találd meg a tökélyt, és nevezd nevén.
A friss gyásznak finom éle van, elmetszi az idegeket, lehasít a valóságról; ha éles a penge, az igazi kegyelem. Amikor ez az él idővel eltompul, az igazi fájdalom csak akkor áll be.
Legtöbbünk nem egyetlen, integrált énként éli a világát, hanem egy csomó énünk van. Amikor valaki meghal, ezek mind a lelkévé állnak össze, annak esszenciájává, akik valóban vagyunk az álarcok mögött, amiket életünkben viselünk. Azokat az éneket utálod, akiket mindig is, és azokat szereted, akiket mindig is.