Francois Lelord
Amíg fiatalok agyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a "később" már el is múlt.
Egy bizonyos korig az élet végtelen textilgurigának tűnik, amiből mindenféle ruhát ki lehet szabni. Aztán eljön a pillanat, amikor az ember ráeszmél, hogy a guriga véges, és jól ki kell számítani, hogy egyáltalán kijöjjön belőle egy ruhatár.
Egy tehénből soha nem lesz paripa, még egy jó pszichiáter segítségével sem. Jobban teszi, ha inkább keres egy szép legelőt, ahol mások örülnek a tejecskének, mintha megpróbál a lóversenypályán vágtázni.
A boldogság egy látásmód.
Ennek a három különbségnek - amink van és amire vágyunk; a jelen és a legjobb időszakunk; amink van és ami másoknak van - az átlaga nagyon szoros összefüggésben áll a boldogsággal. Minél kisebb, annál boldogabban vagyunk.
Egy dolog ha valakinek kevés van, de ha kevesebb van, mint másoknak, az egy kicsit olyan, mint utolsónak lenni az osztályban.
Ha egyes emberek bejelentik, hogy megvalósítják a földi paradicsomot, nagyon óvatosnak kell lenni, mert majdnem mindig pokol lesz belőle.
Óvatosnak kell lenni, ha azt kérdezzük, boldog-e, mert ez a kérdés az embereket nagyon rosszul is érintheti.
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
Az élet nem olyan, mint egy üveg, amit meg kell tölteni. (...) Inkább olyan, mint egy zene, amiben vannak kevésbé sikerült, unalmas és erőteljes motívumok.
A zene jó hasonlat az időre. Egy hang akkor gyakorol hatást az emberre, ha emlékszik az előzőre, és várja a következőt... Mindegyik csakis a múltba és a jövőbe ágyazva nyer értelmet.
Egy pillanatot akkor tud erősen megélni az ember, ha minden mást kizár, ha nem hagyja, hogy a körülmények nyugtalanítsák, csak engedi, hogy az élmény teljesen kitöltse.
Ez a gondolat, hogy "jól kitöltött élet", teljesen téves. Egyrészt az ember soha nem tudja annyira kitölteni, amennyire szeretné. Másrészt mindenképpen részben hibákkal tölti ki. A fontos az, hogy egyes pillanatokat jól töltsünk ki.
A filozófia érdekes dolog, de olyan, mint a matematika, minden nap foglalkozni kell vele ahhoz, hogy az ember értékelni tudja.
A jelen csak az örökkévalóság tükröződése az időben.
Ahhoz, ogy elviseljük az idő múlását, szerencse kell (...), hogy ugyanakkor múljon el a vágy, hogy bizonyos dolgokat megtegyünk, amikor a lehetőség.
Ha az élménygazdag élet a jelenben rövidnek, visszatekintve hosszúnak tűnik, a munkában épp ellenkező a helyzet: minél egyhangúbb, annál gyorsabban elszaladnak az évek.
Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tűnnek, se eleje, se vége.
Egy kezdődő kapcsolat olyan, mint egy gyerek. Kezdetben minden újdonság számára. Később felnőtté válik, aztán éretté, végül pedig megöregszik. Legvégül a kapcsolat meghal, vagy azért, mert az egyik ember meghal, vagy pedig, ami mostanában egyre gyakoribb, mert különválnak.
A vágy, hogy szabaduljunk az időtől, önmagában is börtön. A rácsok láthatatlanok, de mindenhol velünk vannak.
Fuss, fuss, kergesd a havat, Fuss, kergesd a napot, Fuss a kedves után, Fuss a medve után, A jég után, De soha ne fuss az idő után, Soha ne fuss, de ne fuss A fehér ember ideje után!
Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.
Ha az ember szomorkodik, az azt jelenti, hogy nem igazán sikerült megértenie az életet.
Az a baj az álmokkal, hogy nem tudjuk, az agy egyszerűen egy összevissza turmixot csinál-e az emléktöredékekből, csak úgy, a torna végett, vagy ellenkezőleg: azon dolgozik, hogy valóságos jelentéssel bíró történetet rakjon össze.