Marcus Tullius Cicero
Adj tüzedből lángot annak, aki kér.
Az ostoba elsőnek mond véleményt.
A barátság első törvénye ez: barátainktól tisztességes dolgot kérjünk, s barátság címén csak tisztességes dolgot tegyünk.
Minden, ami emberi, törékeny és esendő; ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, s akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elveszítjük, elvesztettünk mindent, ami az életben fontos lehet.
A filozófusok legnagyobb szégyenének tartom, hogy életmódjuk tanaikkal furcsa ellentmondásban van.
Az igaz barát olyan, mintha második énünk volna.
Nincs olyan abszurd dolog, amit egy filozófus még nem mondott ki.
Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.
Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja.
Ahogy a fecskék nyáron velünk vannak, a hidegtől űzve viszont eltávoznak, ugyanúgy velünk vannak a hamis barátok életünk derűs szakában, de mihelyt észreveszik szerencsénk telét, valamennyien elrepülnek.
A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.
A halottak az élők emlékezetében élnek tovább.
Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik tévedéséhez.
Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. És ami még hihetetlenebb: holta után is él, mert életben maradt barátainak tisztelete, emlékezése, gyásza kíséri. Ezért van, hogy boldogok a megholtak, mert örökké élnek barátaik emlékezetében, és dicsők az élők, mert a síron túl is megtartották szeretetüket barátaik iránt.
Nincs olyan erő, amit a pénz ne vehetne el.
A háznak a becsületét a házigazda adja meg, és nem a ház a házigazdának.
Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségben is szeretjük.
Jobb, amit a természet visz végbe, mint ami mesterségesen készül.
A balszerencsét nem siratni kell, hanem legyőzni.
Nem csak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább, mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.
A barátsággal sosem szabad betelni úgy, mint egyéb dolgokkal: minél régebbi, annál édesebb, miként a borból is az, amelyik kiállta az idő múlását.
A barátság egyenlők között jön létre, ha nem, egyenlővé teszi a barátokat.
Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.