Emil M. Cioran
Érzem, hogy szabad vagyok, de tudom, hogy nem vagyok az.
Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk.
Isten: egy betegség, amelyben azt hisszük, hogy nem szenvedünk, mert senki nem hal meg miatta manapság.
Mindenkinek magyarul kellene meghalnia - vagy elutasítania a halált.
Az életet csak az alvásnak és a felejtésnek köszönhetően lehet elviselni: az ember túl gyenge ahhoz, hogy huszonnégy órányi józanságot kibírjon.
A filozófia túlságosan elviselhetetlen, s ez a legnagyobb hiányossága. Hiányzik belőle a pátosz, az alkohol, a szerelem. Mi a művész? Egy ember, aki mindent tud - de ezt nem tudatosítja. Hát a filozófus? Egy ember, aki a tudatossággal él, de nem tud semmit.
Az őrült, aki beszél, kevésbé ijesztő, mint az, aki ki sem nyitja a száját.
Az egyetlen dolog, amire itt a földön törekedtem, az volt, hogy élet és halál iránt egyaránt közömbös legyek. Nem sikerült.
Életérzésem: egy olyan pokol fenekén vagyok, amelynek minden pillanata csoda.
Nem veszett el minden, amíg elégedetlenek vagyunk magunkkal.
Óvakodj az olyan gondolkodóktól, akiknek az elméje csak akkor működik, amikor meg van töltve idézetekkel.
Ne azért írj, hogy elmondj valamit, hanem azért, mert mondanivalód van.
A szerelem két ember szerződése egymás túlbecsülésére.
A szerelem nagy és egyetlen eredetisége, hogy a szerelmes nem tudja megkülönböztetni a boldogságot a boldogtalanságtól.
A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.
A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
- Imádkozni fogok önért. - Köszönöm. De ki fogja meghallgatni?
Optimista rohamaimban azt mondom magamban, hogy pokol volt az életem: az én poklom az ízlésem szerint való pokol.