IDÉZETEK AZ EGYKEDVŰSÉGRŐL
Minden egyes nap csak egy újabb ctrl+c, ctrl+v.
Aki egymagában képes unatkozni, kettesben sem lehet nagyon szórakoztató.
Még mindig jobb, ha magadban unatkozol, mint ha ezt valaki mással tennéd.
A laktanyában az ember nem csinál semmit, de azt nagyon korán és a többiekkel együtt teszi.
Hosszasan olyasmiről beszélni, ami untatja a hallgatót, nemcsak udvariatlan, de néha veszedelmes is.
Ahol untatnak, onnan menekülj!
Unalomból születnek a viszályok, miközben a legtöbb embernek az a célja, hogy ne kelljen robotolnia, és elérje az unalmat.
Naiv az az elképzelés, hogy az unalom elűzésére mindig valami újat kell kitalálnunk, mindig elérhetőeknek kell lennünk, hogy állandóan sms-eket kell küldözgetnünk, nyomkodnunk kell a telefonunkat, hátha megpillantunk valamit, amit eddig nem láttunk. Minél többet teszünk azért, hogy elűzzük az unalmat, annál jobban unatkozunk.
A csend az egyetlen szükséglet, amely soha nem elégítheti ki azokat, akik mindig az újat és csak az újat hajszolják.
Szelfit készíteni, miközben valaki felhívja a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki, majd posztolni a képet, amelyen felhívta a férjét, hogy jó éjt kívánjon neki és aláírni: Felhívtam a férjecskémet, hogy jó éjt kívánjak neki! - a végidők sziklaszilárd jele.
A fájdalomhoz hozzá tudok szokni (...). A gyötrelmes unalmat azonban nem élném túl.
Egy unatkozó hadsereg már eleve elvesztette a háborút.
Ha nem vigyáz az ember, szétesik, hirtelenjében egy darab akarat nélküli hústömeggé válik.
Egyetlen napodat se töltsd tétlenül! Balszerencsét hoz rád. Huszonnégy órányi lehetőséget utasítasz így vissza.
Nincsenek unalmas helyek, csak unalmas emberek.
Ha az ember rendszeresen a legkisebb ellenállás útját választja, mindig elsőbbséget fog élvezni nála az a lehetőség, amelyik a legkevesebb gonddal jár. A választásai ily módon előre eldöntöttek lesznek, és az élete nem csak hogy nem lesz szabad, de unalomba is fullad.
A kellemes, kockázatmentes életmód jól mutat a fogpaszta- és autóreklámokban, de a valóságban kibírhatatlan. A hétköznapi élet feladatai: a gyereknevelés, a főzés és egyéb háztartási teendők gyakran nélkülöznek egy fontos érzést: a feszültséget. Az olyan érzelmek, mint a remény, a szeretet és az öröm, könnyen ellaposodnak.
Boldog az az ember, aki öregkorában ér fel a csúcsra, és onnan egyenesen az öröklét feneketlenségébe lép. Jaj annak, aki ötvenéves korára elért mindent, és már csak unatkozik.
Ha egy férfi nem tud aludni, Isten erre találta fel a nőt.
Ha azért fizetnek, hogy ne csináljak semmit, nem tudok másra gondolni, mint hogy nem csinálok semmit.
Csak az unalmas ember unatkozik.
Szép dolog egyszer a patakból vizet meríteni, akár egy nap többször is, viszont annak, akinek napkeltétől éjszakáig vizet kell merítenie, és mindennap és minden órában újra és újra, amíg csak az ereje bírja, vizet kell merítenie, az végül a merítő edényt dühösen elhajítja magától, fellázadva teste béklyója ellen. Mert nincs semmi, ami olyan nehezére esne az embernek, mint mindig ugyanazt csinálni.
Az élet túl rövid, hogy sorokban állva várakozzunk.
Milyen borzasztó úgy élni, mikor az ember senkinek sem jelent többé semmit, csak éppen "tölti az időt", mert kénytelen vele, s aztán meghal. De még borzasztóbb "tölteni az időt", mikor az ember fiatal, erős, mikor övé lehetne az élet, a szerelem.
A munka nélküli jólét unalommal bünteti az embert.
Az ember megtervezi az életét, ami éppen ettől válik unalmassá. Ami kiszámítható, az sosem érdekes.
Az unalom, mondhatni, egyáltalán nem semmi; gyúlékony anyag, alattomos érzés.
A terített asztal az egyetlen hely, ahol az ember az első órában soha se unatkozik.
A valami a hét minden napján veri a semmit.
Az unalom veszélyt jelent a magányos túlélőre nézve.
Azt mondják, a valóság unalmas, egyhangú, és a művészet, a fantázia azért kell, hogy szórakoztasson, ezért olvassák a regényeket. Számomra, ellenkezőleg, mi lehetne fantasztikusabb és váratlanabb, mint a valóság?
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben.
A legelső alkalommal, amikor azon kapod rajta magadat, hogy azt mondod: "Unatkozom", vizsgáld meg, mi történik benned. Ezen kell kezdened, ha meg akarod ismerni tenmagadat.
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk.
Az unatkozó ember elsősorban önmagát unja, és milyen igaza van!
Aki igazán van és teljesen él, soha nem unatkozik.
Unalmas: Olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson.
Az unatkozást a lustaság hozta világra; nagy része van abban, hogy az emberek az élvezeteket, a szerencsejátékot és a társaságot hajhásszák. Aki szereti a munkát, beéri önnönmagával.
Mikor visszanézel, mindig tudd azt mondani, hogy: "Legalább nem volt unalmas az életem."
Aki egyedül unatkozik, az társaságban untat.
Hát így éljük az életünket. Bármilyen mély és végzetes a veszteség, bármennyire fontos az, amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -, még ha emiatt teljesen megváltozunk, és csak a külső takaróréteg marad meg, akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket. Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez, elbúcsúzunk tőle, miközben magunk mögött hagyjuk. Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit. A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra.
Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit.
Minden halálos szerelem halálos unalom lesz, ha sokáig tart.
A legnagyobb boldogság is unalmas teher, ha azt mással nem közölhetjük.
Könnyebb egy unalmas könyvet írni, mint elolvasni.