Rainbow Rowell
Amikor észreveszed, hogy a srác másképp néz rád, amikor megcsillan valami a tekintetében. Abban a percben tudod, hogy a teljes figyelme rád összpontosul.
Én mindig eltévedek a könyvtárban. (...) Nem számít, hányszor jártam már ott. Sőt, azt hiszem, minél többet járok oda, annál többször tévedek el. Mintha a könyvtár ismerne, és új átjárókat nyitna meg előttem.
A szavak hatalmas erővel bírnak. (...) És annál nagyobb lesz az erejük, minél többször mondják ki őket.
Hogyhogy nem szereted az internetet? Ez olyan, mintha azt mondanád: "Nem szeretem a kényelmes dolgokat. És a könnyűeket. Nem szeretem, hogy egy gombnyomással hozzáférhetek az emberiség eddig felhalmozott tudásához. Nem szeretem, ha valami könnyű. Nem szeretem a tudást."
Ha mentegetőzéssel és bocsánatkéréssel töltenénk az időnk, valahányszor egymás lábára lépünk, nem jutna időnk a barátságra.
Még szobanövényünk sincs. Rajtunk kívül semmi sem él meg ebben a házban.
Nincs nagyobb dolog annál, mint a semmiből teremteni valamit. (...) Ezt teszi az Isten vagy egy anya. Nincs részegítőbb élmény, mint valamit megalkotni a semmiből! Alkotni valamit magadból!
Nem hiszem, hogy jó lennék ebben. Ebben a fiú-lány dologban. Nem bízom senkiben. Senkiben. És minél fontosabb számomra valaki, annál biztosabb vagyok benne, hogy rám un, és lelép.
Tégy úgy, mintha jobban tetszenél neki, mint ő neked. Olyan ez, mint autót vásárolni - képesnek kell lenned rá, hogy bármikor kiszállj.
Annak, aki kocka akar lenni, jobban kell szeretnie a kitalált világokat az igazinál.
A holtig tartó boldog házasság vagy akár együttélés nem giccs (...), hanem a legnemesebb, legbátrabb dolog, amire két ember törekedhet.
Ha a testvérünkkel bújócskázunk, azzal az a gond, hogy időnként megunja, és nem keres tovább bennünket.
Automata sebváltóval megtanulni vezetni olyan, mint lányfekvőtámaszt csinálni.
A művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.
1973. február 24. — amerikai írónő
Biztosítani az alkalmazottak számára az internet-hozzáférést olyan, mintha azt mondanák nekik, hogy dolgozzanak, ha kedvük tartja.
Ha azért fizetnek, hogy ne csináljak semmit, nem tudok másra gondolni, mint hogy nem csinálok semmit.
A felelősség ráncosít.
Nem nézhetsz ki jobban, ha nem vagy önmagad. Legfeljebb másként.
A gyereknevelés soha nem ér véget. Majd meglátod. Addig neveled őket, amíg csak élsz.
Az igazi étel nem lehet káros. A többi az. A színezékek, a rovarirtó szerek, a tartósítószerek, a margarin.
Ha valakivel először találkozunk kilenc év után, akkor furcsamód mindig van egy pillanat, vagy talán csak egy töredékmásodperc, amíg úgy érezzük, hogy a másik teljesen idegen, de aztán ez elmúlik, és megint ugyanaz az ember áll előttünk, akit ismerünk.
A negatív érzéseidnek is megvolt a maguk értelme. Szembe kellett nézned velük - a keserűségeddel és a pesszimizmusoddal -, és el kellett döntened, hogy többé nem akarsz ilyen lenni.
Nem akarok valakit annyira szeretni, hogy tele legyen vele a fejem, és elvegye előlem a teret. Ha tudtam volna, hogy így érzek majd irántad, már sokkal korábban leléptem volna, akkor, amikor még tudtam.
Az idő minden sebet begyógyít. Ha hagyjuk.
Vannak pillanatok, amikor az ember el sem meri hinni, hogy valami csodálatos dolog történik vele. És vannak olyan pillanatok is, amikor teljes bizonyossággal tudja, hogy valami csodálatos dolog történik vele.
- Te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? (...) - És te abban, hogy létezhet már azelőtt is?
A férfiak a szemükön keresztül lesznek szerelmesek.
Nem tudtam, hogy a szerelem olyan is lehet, mint amikor mindig ég a villany.
Új helyzetekben mindig azok a legnehezebben betartható szabályok, melyeknek a magyarázatával senki sem fárasztja magát (vagy amikre nem lehet ráguglizni).