IDÉZETEK A FÉLELEMRŐL
Mindenki érez félelmet, és mindenki ugyanazoktól a dolgoktól fél. Halál, fájdalom - sok egyetemes félelem van mindenkiben.
Amikor a szívem vezet, és a lufiba kapaszkodom, érzem, ahogy felülemelkedem a problémáimon, és az addigi küzdelmeim hirtelen megszűnnek. Azt értem ezalatt, hogy amikor ragaszkodunk egy olyan korlátunkhoz, ami ismerős és "biztonságos", akkor tudatosságunk szintje nem emelkedik, hanem marad azon a szinten, amin mindig is működött. Amikor elengedjük a korábbi gátló hiedelmeinket, talán azzal, hogy megteszünk egy lépést, ami félelmetesnek tűnt korábban, valójában egy teljesen új dimenzióba lépünk be, ahol felülemelkedünk a régi küzdelmeinken, és teljesen új lehetőségeket teremtünk magunknak. Ha többé nem hisszük el az elménk hazugságait arról, hogy mire vagyunk képesek és mire nem, mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem, akkor megszabadulhatunk a régi hiedelmeinktől és lehetőséget adunk arra, hogy a lufink magától emelkedjen el a talajtól, amin két lábbal állunk.
A gyáva azt, amin nem akar változtatni, öröklöttnek titulálja.
Mennyi fájdalmat okoztak nekünk a rémségek, amelyek sosem következtek be!
A legrosszabb rémálmaid közül hány vált eddig valóra? Hányszor bántad meg utólag, hogy bizonyos helyzetekben tisztán a benned élő félelemből cselekedtél? Hányszor hagytad, hogy az irigység, a frusztráció vagy a kapzsiság tévútra vezessen? Elsőre kemény kihívásnak tűnhet minden egyes döntésünket alárendelni az értelmünknek, valójában azonban sok-sok problémát megspórolhatunk vele.
- Ez a férfi leigázta az egész világot! (...) Hát te mit tudsz felmutatni? (...) - Én leigáztam a világ leigázásának vágyát.
Minden nehézség közül, amivel egy ember szembenézni kényszerül, egyik sem akkora büntetés, mint az egyszerű várakozás.
Ne pazarold az idődet aggódásra olyan dolgok miatt, amelyekre nincs befolyásod!
Szükségtelen olyasmi miatt nyugtalankodni, ami még nem történt meg. Arra gondolj, ami épp most történik! Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatod szüleménye.
A kert ugyanaz, mégis mindennap másnak tűnik. Különbség van a verőfényes és az esős napok között, és a lehullott levelek száma napról napra változik. A kert soha nem ugyanolyan egyik nap, mint a következőn. Azt mondjuk: "Minden nap új, és holnap is új lesz." Ugyanígy van ez az emberekkel is. Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel. Ezért nem kell nyugtalankodni.
Nem külső kapaszkodókban fogjuk megtalálni a biztonságérzetünket, hanem akkor, ha magunkat erősítjük abban, hogy ha bármilyen körülmények és kihívások adódnak, mi képesek leszünk abban helytállni, akkor is, ha nem mi irányítjuk a dolgokat.
Mindent irányítani akarunk, és szerintem 90%-át nagyjából irányítjuk is az életünknek - a technológiának meg a tudománynak hála -, és attól a 10%-tól őrülünk meg, amit nem, pedig a bátorság szerintem pont ebben a 10%-ban rejlik, hogy elhiszem magamról, hogy én akkor is helyt fogok tudni állni (...), ha nem tudom irányítani.
Szörnyen ironikus, hogy az agy olyan szorgalmasan keresi a fenyegetéseket, hogy végül ő maga állítja elő azokat.
Kritikusan gondolkozni mindig nehéz, de szinte lehetetlen, amikor meg vagyunk rémülve. Az elménkben nincs helye tényeknek, amikor hatalmába keríti a félelem.
A félelem hasznos lehet, de csak akkor, ha a megfelelő dolgokra irányul. A világ megértésének tekintetében a félelem ösztöne csapnivaló kalauz. Miközben rávesz bennünket arra, hogy a figyelmünket olyan valószerűtlen veszélyekre irányítsuk, amelyektől a leginkább tartunk, elhanyagoljuk azokat, amelyek valóban a legkockázatosabbak.
Aki még soha nem töltött teljesen egyedül egy éjszakát az erdőben, csak az hiheti, hogy nem fél a sötéttől.
Sok félelmen alapuló téves feltételezésünk van, amelyek beégtek a kultúránkba, mert jobban rettegünk attól, hogy beszéljünk róluk, mint attól, hogy felismerjük a félelmet, amely megalkotta őket.
Amikor valaki sunyin rád mosolyog, úgy érzed, máris vége van a világnak. Pedig te nem is tettél semmit. De ez nem számít, így is, úgy is a képedbe vigyorognak.
Nem számít, mennyire elővigyázatosan viselkedem, végül úgyis hibázni fogok. Törékeny vagyok. Halandó.
Ne félj! A félelem a halálnak nem szab gátat, az életnek viszont igen.
Mindenkinek megvan a saját mumusa, azaz félelme... de nem minden olyan ijesztő, mint amilyennek elsőre látszik.
Semmilyen rémálom, akármilyen ijesztő legyen is, nem lehetett rosszabb, mint az, amelyik éppen fogva tartott.
Aki nem próbál meg repülni, sosem fog lezuhanni.
Félelem és lelkesedés olyan, mint a bor a kancsóban: megfogyatkozik annyival, amennyi kifolyik, és csak az ihatik belőle, aki idejében csap alá tartja a poharát.
Életveszélyes helyzetben a babonák a nem hívők számára is megnyugtatóak lehetnek.
Nem vagyok vallásos, de ha az ember arra készül, hogy rakétával kilőjék a kozmoszba, nem árt az áldás.
A rémisztő és a szórakoztató élmények közötti határvonal nagyon vékony lehet.
A legtöbb ember úgy szenved, hogy nem tanul belőle semmit. Nem találja meg az értelmét. Nem éli át, hogy a sorsa nevelni, tanítani akarja. Azt hiszi, a baj minden ok nélkül szakadt rá, s ezért ki van téve annak a veszélynek, hogy - bár az idő meggyógyítja - a baj újra megismétlődik vele.
- A félelem néha hasznos dolog. - Ellenkezőleg (...)! A félelem néha ölni tud.
CSI: Miami helyszínelők c. film
Amikor félelmet érzel, indulj el felé. Amikor kétségek merülnek fel benned, tudatosan kezdd el építeni az önbizalmadat. Amikor attól félsz, hogy hibázol, vagy butának tűnsz majd mások szemében, légy szerény és sebezhető, így valódi emberi kapcsolódásokat tudsz majd létrehozni.
Az emberek nem az ismeretlentől félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar, és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történetét ugyanaz a Kéz írta.
A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést.
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
Jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint halottnak életünk végéig.
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét - nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.
A bukástól való félelem tönkretesz. Mindig az út közepén haladsz, sosem kockáztatsz. Nem fordulsz be a kis mellékutcába, amelyről pedig azt gondolod, hogy érdekes. Ha nem ismered az utcát, inkább maradsz az út közepén, és a kijelölt irányt követed.
A láthatatlan dolgoktól való félelem a valódi gyökere annak, amit az ember vallásnak nevez. Akik azonban ezt a hatalmat másként félik vagy imádják, azoknál babonaként jelenik meg.