Dante Alighieri
Ott van a Paradicsom a Mennynek minden helyén, habár a Legfőbb Jó kegyelme nem mindenkire egyforma erővel árasztja áldását.
Eltávozott a nap, megjött az éjjel s a földi lelkek fáradalma, búja enyhén oszlott a barna légbe széjjel. Csak én magam készültem háborúra a szánalommal épúgy, mint az úttal, melyet emlékem híven rajzol újra.
Kik példáját nézik, könnyen belátják hogy milyen múló az asszony szerelme, ha szem s tapintás föl nem szítja vágyát.
Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer!
Magadra vess, ha homályban maradnál, mert nem engedi látnod a hamis kép, amit látnál, ha ahhoz nem tapadnál.
Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem.
A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.
A szerelem minden erény forrása, út a szellemi megtisztuláshoz és az erkölcsi tökéletesedéshez.
Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.
De akarat nem mindig úr az orcán, s könny és mosoly fölött olyan hatalmas az érzés, hogy a legőszintébb lélek akaratán leginkább diadalmas.
Gyenge annak a szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret.
Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába.
Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.
Ha hazugsághoz hasonlít, ne kezdd el az igaz szót se, hogyha nem kivánod, hogy olyat, amit meg se tettél, restelj.
És aki nem nyer hírt e földi létben, maga után nagyobb nyomát se nyomja, mint hab a vízen és a füst a légben.
Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!
Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot.
Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék.