Gönczi Gábor
1975. augusztus 10. — magyar műsorvezető, szerkesztő és riporter
A fogadalmakkal csak a baj van. Ha nem bírja betartani az ember, az a baj, ha be tudja tartani, akkor pedig az. Szóval nem fogadok meg soha semmit.
A nőnek nem a legjobb kell, hanem pont az, amit a fejébe vesz.
Minél nagyobb ember vagy, annál inkább megengedheted magadnak a szerénységet. Akinek mérhetetlenül sok pénze van, már nem jár a legdrágább autóval, mert pontosan tudja, hogy a boldogság távolról sem ezen múlik. Nálunk is az vesz Rolls-Royce Phantomot, aki egy olyan klubba akar tartozni, ahol valójában senkinek sincs ilyenje, pedig százat is vehetne a pénzéből.
Sajnos a jó dolgok ilyenek, sokáig készülünk rá, izgulunk miatta, de a nagy izgalomban sajnos elfelejtjük megélni. Mire feleszmélünk, már a fényképeit nézegetjük.
Az esküvő fura műfaj. Még nem találkoztam olyannal, aki másnap ne azt mondta volna: "Mintha egy perc lett volna az egész."
Ha bármi olyat ajándékozunk, amiben időt szánunk a másikra, sokkal nagyobb értéket képvisel majd, mint bármi, ami pénzbe kerül.
A művész rémálma, ha semmilyen. Annál még az is jobb, ha nagyon rossz, mert akkor legalább valamilyen.
Mi a jó színész és a rossz színész közti különbség? Ha a rossz felmegy a színpadra, nem történik semmi. Aztán bejön a jó, és vele együtt egy egész világ.
A színpadi embernek óriási a felelőssége. Mert kiáll a többiek elé, és megkapja a közönség lelkét. Amivel két dolgot tehet: elsinkófálja, vagy egy estén át táplálkozik belőle, és megsokszorozva visszaadja. Így később még több energiát kap, amiből még jobban tud táplálkozni. Ez a művész és közönsége közötti energiaáramlás törvénye. Ha nem működik, abba egy kicsit mindenki belehal.
A zenekar dolga, hogy olyat tegyen a közönségével, amire a legkevésbé sem számít.
Az ember a legjobb barátait igyekszik az összes nyavalyájával együtt elfogadni, hiszen ezért vagyunk a legjobb barátok.
Az esküvő az első biztos jele annak, hogy megöregszünk és meghalunk.
A művészek mind kicsit furcsák, kicsit bolondok. Ha nem lennének azok, nem látnák máshogy a világot, és nem imádnánk őket ezért.
Az alkoholszint emelkedésével (...) folyamatosan terebélyesedik a konfliktusforrások lehetséges köre, csakúgy, mint a bátorság, hogy ezt szavakba is öntsük.
Az a zenekar, amelyik csak van, de nem zenél, az olyan, mint a szél, ami nem fúj. Vagyis valójában nincs is.
A protokoll betartása és az udvariasság nem valamiféle fellengzős viselkedés, hanem mások tisztelete legalább annyira, hogy nem hozzuk őket kényelmetlen helyzetbe.
Olyan lesz az egész házasságunk, mint ahogyan az esküvőnket szervezzük. Ha jó buli, akkor jó buli, ha vicces, akkor vicces, ha fáradságos és veszekedős, akkor fáradságos és veszekedős.