John C. Parkin
Minden pillanatban végtelen lehetőség van. Minden új pillanat olyan lehetőségeket tartogat, amelyeket el sem tudsz képzelni. Minden nap egy üres lap, amit a legszebb rajzokkal tölthetsz meg. A baj a tervezéssel az, hogy az üres lapokat többnyire a mindennapok feladatlistáival töltöd meg, még mielőtt odajutnál. És ha nem figyelsz, nem is marad rajtuk másnak hely.
Itt az ideje, hogy levedd a kezed az élet kerekéről. Rá fogsz jönni, hogy megy az magától is elég vidáman, anélkül, hogy bármit is tennél. Itt az ideje, hogy megpihenj, feltedd a lábad, hátradőlj és élvezd a változás felé vezető utat.
A hírek minden nap ugyanazok, csak a nevek változnak. Unalmas.
A legtöbb ember elcseszett, de mindenki másként. Ami azt jelenti - még egy ember esetében is -, hogy miközben megpróbálod lenyűgözni őket, biztosan beletenyerelsz egyik-másik elcseszett tulajdonságukba, és akkor véged.
Még ha nagyon akarod is, nem tehetsz mindig mindenkit boldoggá. Az emberek amúgy sem szeretik kimutatni, hogy bármitől is boldogok lennének, pláne nem úgy, hogy közben elismerik a másikat. Szeretik, ha találnak benned valamit, amin felhúzzák magukat, olyan dolgokat, amik szerintük az ö dolgaikhoz képest alantasak, és ettől (ideiglenesen) jobban érzik magukat.
A szabadságod mindenkit a saját börtönére emlékeztet.
Ne feledd: bárhová is megyünk, önmagunkat mindig magunkkal visszük.
Ha azt gondolod, hogy boldogtalanságod oka az eső, az emberek, a munkád, a feszült környezet - és még sorolhatnánk, mi minden elől menekülsz -, gondold át még egyszer. Megvan rá az esély, hogy a boldogtalanságod belülről fakad.
Az élet elvesz, majd újra ad, teljesen természetesen, a maga ritmusa szerint. Ha valami rossz történik, azt hamarosan valami jó követi.
Mindig sajnáltam kicsit a politikusokat. Valakinek őket is sajnálnia kell, nemde? Az élet összes területével kapcsolatban tisztázniuk kell magukban, hogy mit hisznek - ami önmagában nézve elég kemény dolog -, aztán egész életükben ehhez kell tartaniuk magukat.
Az élet nem tökéletes. Ez a lényeg. Az élet a szuper és a szar tökéletes keveréke. A csúcspontokat mindig mélypontok követik. A boldogságot szomorúság. Az élet nagyon jó tud lenni, aztán meg elég szar is. Vagyis néha minden ok nélkül, aztán hirtelen fordul a kocka, és nincs bennünk más, csak elégedetlenség. De a tény, hogy az élet ilyen, jó hír, hiszen az, hogy körbe-körbe jár a jótól a rosszig, és hogy a világ épp annyira van tele rossz emberekkel, mint jókkal, arra emlékeztet minket, hogy ez az egész egy zseniálisan megalkotott álom.
Akár le vagy égve, akár jól vagy eleresztve, a pénz problémákat vet fel.
Folyamatos értékcserében vagy a világgal. Minél jobban értékeli a világ, amit teszel és amit adsz, annál többet kapsz vissza.
Híresnek lenni jó dolog lehet. Nagyon jót tesz az önbecsülésnek, ha mindenki nagyszerűnek tart. De ha az önbecsülésed egyedüli forrása, hogy mit gondolnak rólad, csúszós talajon állsz, hiszen a hírnévben is van fenn és lenn.
Kétféleképpen élhetünk harmonikusan egy zavaró világban: vagy megváltoztatjuk azt, ami felbosszant bennünket, vagy elfogadjuk úgy, ahogy van. Kevésbé sikeres módja az, ha egyrészt semmit sem teszünk az ellen, ami zavar, másrészt nem is fogadjuk el, szóval olyan dolgokon bosszankodunk egész nap, amelyek ellen nem is akarunk semmit sem tenni. Nagyon sokan élik így az életüket.
Az időjárás miatti panaszkodás a legabszurdabb példája a világ el nem fogadásának.
Bármi, amit érzek, rendben van, úgy, ahogy van. Ha szeretetet és békét érzek, az pontosan annyit számít, mint amikor félelem és szorongás van bennem. Ez az igazi elfogadás, minden ítélkezés nélkül. Nem mondhatod, oké, oké, nem borít ki a haragom, de azért inkább a lelki békét választanám. Nem. Mindkettő egyforma - ez az ítélkezésmentesség.
Van egy fantasztikus mellékhatása önmagad elfogadásának: más embereket is el fogsz majd fogadni! Talán nem azonnal, de biztosan így lesz. Egyszerű oka van ennek: ha ítélkezel valaki felett, az pusztán abból fakad, hogy saját magadat képtelen vagy elfogadni.
Azok a részeid, amelyeket nem szeretsz, amiket szégyellsz, teljesen rendben vannak. Amit a rossz oldaladnak gondolsz, az pont olyan, mint amit a jónak tartasz.
Ha gyereked van, az olyan, mintha beülnél a távlatjárgányba. A dolgok, amelyek addig fontosak voltak, amiknek jelentőségük volt, szerényen térdre ereszkednek és bocsánatkérőn kicsoszognak az ajtón, elismerve az újonnan érkezettek csodás felsőbbrendűségét.
A gyerekek gyönyörű, ártatlan, tiszta teremtmények. Semmi sem rossz, amit ők tesznek. A baj a mi gondolkodásunkkal van. Egy gyerek gyakorlatilag nem tehet rosszat.
Pont annyira irányíthatod a gyerekeket, amennyire az életet. Más szavakkal: egyáltalán nem (legalábbis nem túl könnyen).