Moliére
Könyveket kiadni különben rangon alulinak tartom; csak azért teszem, keressenek valamit a könyvkereskedők, ha már annyit zaklatnak írásért.
Ha hiába remélünk, Nemcsak megcsalt szivünk - szenved a büszkeségünk, És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát, Ha nem is sikerül, színleljük legalább, Különben pipogyák s gyávák vagyunk - olyan nagy Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy.
Bizony, a hamis gyanu árnya Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza.
Szerelmet ébreszteni a férfiban, ez minden nő legfőbb célja.
Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság.
Tudom, vágyainak nem lehet ura senki, S a szerelem önként kíván csak megszületni.
Agyamat néha vad riadó veri föl; Sivatagba futni az emberek elől!
Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívből fakad.
Az ébredő vonzalom bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele, és a szerelem minden boldogsága a változásban van.
Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik, Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.
A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt: Hát bolond, aki a pletykára hederít. Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán, S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány, Mind mily vakon rohan a hóbortja után!
Mindenki barátja nem barátom nekem.
Tudom, az emberek szivének mily mulatság, Mikor a híreket mérik s egymásnak adják.
Jobban tudod, mint én, hogy kezdjünk bármibe, Minden nagy tettnek a készpénz az idege, S hogy ez az édes érc, mely vakit és kegyetlen, Győzni segit hadban éppúgy, mint szerelemben.
Ha olyan fontos, hogy fel ne szarvazzanak, Legjobb eszköz reá - hogy agglegény maradj.
Az örömet a lét búval együtt kinálja. Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba. Kell bosszankodni is, így akarja az ég, Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
Teljesen őszintén beszélni sok esetben Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Édes Istenem, sok ember nem lát a szemétől, sok meg csak azért nincs a mások véleményén, hogy ezzel is eredetibbnek lássék.
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét, S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség.
Ha szívünk lánggal ég, Be szép az éj homálya! Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!
Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.
Titkolózni bizony a szerelem szeret, S ha sok az akadály, hát annál édesebb, S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít, Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.
Én híve vagyok a szelídebb bölcsességnek, és nem kedvelem azt a vad erkölcsiséget, melynek fog és köröm legelső fegyvere és embertársait azzal leplezi le.
A bölcsesség kora nem rendelésre jő, s a vén agy éppúgy meghibbanhat, akár a fiatal.
Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat: Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad, S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem, Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem.