Peter Lauster
Az élet halad egyik pillanatról a másikig. Az egyik percnek el kell múlnia, hogy a másik maradéktalanul kibontakozhassék. Az élet sohasem mozdulatlanság, nem feltartóztatható és konzerválható. Az élet szépsége, boldogsága és értelme a változás.
A szerelemnek minden pillanatban újból létre kell jönnie. Ha véget ér a nap és lefekszünk aludni, nyolc óra múlva felébredünk, és új nap kezdődik. A szerelem eltűnt. Az éberség új folyamata következik, a szerelemnek újból meg kell születnie.
A neurotikus ember számára egy kapcsolathoz mindig remények, elvárások, tervek, célok, szabályok, ideológiák és az ént erősítő, illetve gyengítő tényezők kapcsolódnak. A lelkileg egészséges ember ellenben el fogja fogadni és érintetlenül fogja hagyni a másik egyéniségét, mert saját egyéniségét is érinthetetlennek és pozitívnak tartja.
Ha szeretetemre nem várok viszonzást, ha semmit sem remélek, nem frusztrálhat a viszonzás elmaradása. Elnyugszik az én, véget ér az én erősítésére szolgáló valamennyi törekvés. E pillanatban tisztán látok és szabad vagyok, az élet energiája akadálytalanul áramolhat, anélkül hogy üzletet próbálni csinálni ebből az áramlásból. E pillanatban a legtökéletesebb elégedettség és bölcsesség uralkodik.
Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék.
A félelmek mindig nagyon fontosak, mert a lélek rajtuk keresztül akar velünk közölni valamit. Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának.
1940. január 21. — német szerző, pszichológus
Az élet korlátozása ellen a test és lélek összefogva védekezik. A szeretet és a szerelem egyedülállóan élő folyamat, maga a tökéletes elevenség. Ha akadályozzák, fegyelmezik, korlátozzák, a lélek és a szervezet védekezik ellene. A test betegségtünetekkel, a lélek pedig gyűlölettel válaszol. Gyűlölet támad azon személy vagy intézmény ellen, mely erőszakot tesz a dolgok eleven mozgásán.
A lelkileg jó közérzet az érzelmek talaján jön létre, nem az értelem síkján.
A szerelem nem az értelem dolga, hanem az érzelmeké. Bármennyit is olvassanak vagy gondolkodjanak a szerelemről, ha csupán az értelmük és a gondolkodásuk dolgozik eközben, fáradozásuk hiábavaló lesz. A szerelem elemi, a gondolkodás által nem előidézhető állapot.
Szeretni valójában annyit tesz, hogy képesek vagyunk ébren, érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni.
Aki szeretni tud, annak mély meggyőződése, hogy van értelme az életnek. Aki nem tud szeretni, a jólét, a fogyasztás, a Mallorcán eltöltött szabadság, a zöldövezeti ház és a jacht ellenére boldogtalannak érzi magát.
Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen.
A szerelem képessége nem jelenik meg önmagától, amikor megérnek a nemi szervek, bár sokan ezt hiszik; úgy vélik, hogy a nemileg érett ember automatikusan a szerelemre is képes.
Csak akkor vagyok valóban szabad, ha tudok egyedül lenni anélkül, hogy magányosnak vagy elveszettnek érezném magam.
Élete folyamán az ember szeretet érez anyja, apja iránt, ha szerencséje van, szeret egy tanárt, szereti a természetet, saját magát, Istent, a barátokat és művészeti alkotásokat stb. A szeretet (...) felkelhet bármelyik pillanatban minden iránt, ami körülvesz bennünket.
A szerelem eltűnése nem jár feltétlenül együtt a csalódás élményével, jelenthet szabadságot, elfogulatlanságot, derűt és nyitottságot az új tapasztalatok iránt.
Nemegyszer hangzik el az a feltételezés, miszerint a féltékenységben lemérhető a szerelem foka, vagyis minél féltékenyebb valaki, annál szerelmesebb. Ez természetesen tévedés. Minél féltékenyebb valaki, annál inkább tulajdonorientált, egoista a beállítottsága, és énje a legkevésbé sem erős, hanem éppen ellenkezőleg, gyenge. Ha partnerünk új szerelemmel fordul egy másik ember felé, azt személyes sértésként és énünkre gyakorolt befolyásként értelmezzük.