SIGMUND FREUD
1856. május 6. — 1939. szeptember 23. osztrák neurológus és pszichiáter, a pszichoanalízis megalapítója
Ami tudatos, az ki van téve az enyészet kényének-kedvének, de ami tudat alatti, az nagyjából örök és változatlan. Mint ahogyan a sírleletek fennmaradása is annak köszönhető, hogy valamikor eltemették ezeket.
Lehetetlen figyelmen kívül hagynunk, hogy a kultúra milyen mértékben épül ösztönlemondásra.
A felszínre nem hozott érzelmek soha nem múlnak el. Élve vannak eltemetve az emberben, és végül nagyon csúf módon törnek elő.
Aki külsőleg egyre tökéletesebb, annak egyre több démon uralja a belső értékeit.
Ha az emberek kritizálnak, meg tudom védeni magam, de a dicséretekkel szemben tehetetlen vagyok.
Őszintének lenni önmagunkkal - ez a legnagyobb erőfeszítés, amire egy emberi lény képes lehet.
Az anatómia: sors.
Egy napon, ha majd visszanézünk, a küzdelem éveit látjuk a legszebbeknek.
Minden akaratlagos mozgásban benne van a gondolat, amely elindítja az izomzat megfelelő összehúzódását. Ezért nem elképzelhetetlen az sem, hogy a gondolat akadályozhatja is a mozgást.
A pszichológia mai fogalmai csak ideiglenesek: egy napon valószínűleg visszavezethetők lesznek valóságos idegi alapjaikra. Bizonyos, hogy az egyes pszichikai erők munkáját az idegi apparátusban igazából speciális anyagok és kémiai folyamatok végzik el.
A változtatáshoz szükséges energiát a lazítás szolgáltatja.
Százszázalékos igazság ugyanúgy nem létezik, mint százszázalékos alkohol.
A pszichoanalitikus kutatás a legnagyobb határozottsággal elítéli azt a felfogást, mely a homoszexuálisokat mint valami különös emberfajtát akarja a többi embertől különválasztani. Azáltal, hogy e módszer nem csak nyilvánvalóan mutatkozó, hanem egyéb nemi ingerületeket is tanulmányoz, felderíti, hogy minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás a tudattalanjában létre is jön. Mi több, azok a libidinózus érzelmek, melyek az embert a vele egynemű személyhez fűzik, nem kevésbé fontos tényezői a rendes lelki életnek, és még hatalmas rugói a lelki betegségeknek, mint a másik nemet illető érzelmek.
A pszichoanalízis szerint (...) a férfiaknak a nőkhöz való kizárólagos vonzódása magyarázatra szoruló probléma, és nem magától értetődő dolog, melyet valami, alapjában vegyi természetű vonzás megmagyarázhatna.
Ha (...) valaki, miközben abnormálisan viselkedik, folyamatosan azt ordítja, hogy ő normális, arra a gyanúra ad okot, hogy nincs tisztában betegségével.