IDÉZETEK A VALÓSÁGRÓL
A gyász furcsa dolog, főleg, ha váratlanul jön. Olyan, mintha durván letépnének egy tapaszt, és lejönne a legfelső réteg a bőrről. Nálunk is ez történt: feltárult a felszín alatti mély, amely egyetlen családban sem valami szép látvány.
A valóság gyakran más, mint aminek látszik: a Föld laposnak tűnik, pedig gömb alakú, s a látszat szerint a Nap kering az égen, pedig mi keringünk őkörülötte.
A művészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A művész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó.
- A valóság az, hogy az ember addig él, amíg meg nem hal. - A legnagyobb igazság pedig az, hogy senki sem akar szembesülni a valósággal.
A realitás immár maga is egy valóságshow csupán, a világ pedig, amely körülvesz minket, olyan, mintha mesterséges kómában tartanának bennünket.
Egy átlátszó üvegprizma nem változtatja meg az alaptulajdonságát, ahogyan a fényt különböző színekre töri és visszaveri. Hasonlóan az Elme sem változtatja meg soha eredeti tulajdonságát a különböző gondolatokkal és érzésekkel, amelyek azt mozgásba hozzák. A Valódi mindig ott volt és van, még ha az emléke el is tűnt volna már.
Az embereknek általában könnyebb az előítéletük biztonságából szemlélni a világot és az embereket, mint kísérletet tenni arra, hogy a dolgok valódi arcát lássák.
Ez a dolgok rendje: rátalálni és elveszíteni.
Tudom, milyen örömöt jelent az olvasás. De az olvasás öröme nem hasonlítható össze a tapasztalás örömével. Igazi szerelem, igazi félelem, igazi harag, igazi boldogság. Az olvasás csak szemlélődés.
Az érzékek nem csapnak be, az ítéletalkotás az, ami félrevezet.
A múltban mindig azt feltételeztük, hogy - akármilyen zavarba ejtő vagy bizonytalan is legyen - a minket körülvevő világ képviseli a valóságot, lelkünk belső világa, álmai, reményei, vágyai pedig a fantázia és a képzelet birodalmát. Nekem úgy tűnik, hogy ezek a szerepek most felcserélődtek. A legkörültekintőbben és leghatékonyabban úgy tudjuk kezelni a minket körülvevő világot, ha azt feltételezzük róla, hogy merő fikció - ugyanakkor az egyetlen kis morzsa, ami megmaradt nekünk a valóságból, a fejünkben rejtőzik.
A valóságnak szüksége van fantáziára, mint egy izzónak egy konnektorra. A fantáziámnak meg szüksége van valóságra, mint egy vak embernek a botra.
A szemünk előtt alakot öltő valóság sohasem egyetlen realitás leképeződése csupán, hanem több különböző történésből összeálló eseménysor illúziója, amelyről ráadásul mindig különféle tanúvallomások formájában megnyilatkozó elbeszélések révén szerezhetünk tudomást. Mindig a nyilvánvaló hazugságok és egyszerű torzítások, alaposnak tűnő, részletekig menő confabulátziók és meggyőzőnek ható sugalmazások torzító tükörképéből, vagy hogy érzékletesebb legyen, összetört tükörcserepeinek visszaverődéseiből kell összeállítni a valóságot leginkább megközelítő képet.
Elméletileg nincs különbség az elmélet és gyakorlat között, gyakorlatilag pedig van.
A valóság bennünk van. Mi teremtjük meg.
A legjobb meghatározás, amit a valóságról valaha is hallottam, az az, hogy ez az egyetlen álom, melyben mindannyian osztozunk. Csak a leghalványabb sejtéseink vannak arról, hogy milyen is az valójában. Ahogy érzékelünk, ahogy a dolgokat látjuk, az jobbára csak saját meggyőződésünket szolgálja. A távoli dolgok nem kisebbek, és a szilárd dolgok nem igazán szilárdak. Minden csak energia.
Amikor rajzolok, akkor nincsen valóság, csak a másik világ van, ami sokkal igazibb, mint az, amikor hazamegyek, vagy az iskolában vagyok.
Nehéz helyzeteken olykor átsegíthet egy-egy illúzió - érzés vagy hit -, de utána ki kell fizetned az árát - súlyos csalódásokban. Mindig próbáld kiszámolni, hogy megéri-e.
A valóság csak az agyag, amelyből az ember összegyúrja, kialakítja az edényt.
Mindig ott lesznek homályaink, félreértéseink, illúzióink egy másik emberrel kapcsolatban, ahol saját magunk rendezetlenek vagyunk, hazudunk magunknak, eltorzítjuk a realitást.
Tisztánlátásunk, ítélkezésünk objektivitása attól függ, hogy saját (...) problémáink területén becsapjuk-e magunkat, vagy vállaljuk a valós helyzet elfogadását.
A túl sok valóság kiszorította az ábrándjaimat.
Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.
Minden démon másképp működik, de attól még démonok.
Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól működik.
A világ, amelyben élünk, nem abszolút értelemben létezik, hanem csupán a valóság modellje.
Nem kell leásni a gyökerekig, a felszín is ugyanolyan fontos. Hiszen minden a felszínen kezdődik.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A valóság nem akadály.
Vannak pillanatok, mikor az ember érzi, hogy a valóság nem létezik.
Ami leírva jól hangzik, az a valóságban nem mindig működik.
A fizikai világ millió vibrálás - de mi az, ami rezeg, lüktet? A szemnek a szín, a fülnek a hang, az orrnak az illat, az ujjaknak az érintés. Ezek csak különböző nyelvek egyetlen dolog leírására, az érzékelés különböző minőségei, a tudatosság különböző dimenziói. "Mi az, aminek ezek eltérő formái?" - a kérdés értelmetlennek tűnik. Ami a szemnek a fény, az a fülnek a hang. Nekem úgy tűnik, az érzékek nem egy közös dolog kifejezésmódjai, formái, dimenziói, hanem egymásé, mintegy kört alkotva. Ha jobban megfigyeljük, az alak színné változik, a szín rezgéssé, a rezgés hanggá, a hang illattá, az illat ízzé, az íz tapintássá, a tapintás ismét alakká.
Ha megszabadulsz azoktól a korlátoktól, amelyeket a fizikai érzékszerveid erőltetnek rád, hihetetlen mértékben megváltozik körülötted a valóság, mivel olyan realitásokat fogsz felismerni, amelyeket jelenleg még nem érzékelsz.
A tudományos módszertan a valóság megismerésére törekszik, a posztmodern pedig a valóság elérvénytelenítésére törekszik.
Az anyag nem létezik. Az anyagi világ csak a szellem terméke, a szellem pedig, a szellem az életerő, amely néha ideiglenesen anyagi alakot ölt, érted, csak magára ölti. Minden körülöttünk csak tünemény.
A valóság mindig mese is, mert több, mint amit egyszerre megragadni tudunk belőle.
A valóság nem fog eltávozni csak azért, mert te nem veszel tudomást róla.
Az elmének hatalmas ereje van! Hasonló ez a jelenség, mint amit Platón írt le a barlang legendájában: a barlangban leláncolt emberek hamis képet alkotnak magukban a valóságról, hisz csak a dolgok deformált alakját ismerik, amelyet a mögöttük égő tűz vetít a falra.
Ha megrekedtél egy álomvilágban, válaszd a valóságot, és ébredj fel. Nem számít, mennyire fáj.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Az ember sosem szűnik meg fiatalnak érezni magát. Lehet, hogy elkezdesz dolgozni, lesz férjed és saját házad, de ez az egész felnőttség csak színjáték. Mindannyian úgy teszünk, mintha felnőttünk volna. Tudod, melyik a legkegyetlenebb tárgy, amit valaha feltaláltak? (...) A tükör. Mert megtöri az illúziót.
Az élet mélyebb alapjaihoz vagy az élet erősségéhez akkor jutunk el, hogyha el tudunk szakadni attól a látványtól, amit vetítenek nekünk.
Vállam nyomja szüntelen, hogy egy szürke világba, nem színvaknak születtem.
Ha valamit nagyon gyönyörűnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tűnik.
Az ikonfestő nehezen tud áhítattal tekinteni a szent ábrázolásra: ő tudja, hogy a glória mennyei ragyogása csak aranyfüst - piszkos, földi fém.
Az álmok elhalványodnak. A valóság sosem.
A valóság vékony jég, de a legtöbben egész életükben elkorcsolyáznak rajta, és csak a legeslegvégén szakadnak be.