Czipper Ágota
Minden tragédiában elérkezik az a pont, mikor elhalványul a kezdeti ok, és csak arra koncentrálsz, merre tart veled a sors.
Minden sorscsapásban vannak barátságos elemek. Csak meg kell találni őket.
A holnapra halasztásokban elvész a lényeg, az igazi értékek. Sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor beteg gyermekük ágya mellett virrasztanak, szerelmük temetésén állnak félig eszméletlenül a fájdalomtól, vagy mikor az orvosuk lemondóan közli, hogy már csak néhány hónapjuk van hátra. Akkor - ha tehetnék - odaadnák mindenüket, hogy visszatekerhessék a kegyetlen időt, ami folyton rohan vagy vánszorog, de soha nem telik pont jó ütemben, hogy boldogok lehessünk minden elvesztegetett napon.
Próbálj úgy élni, hogy ha bármelyik pillanatban halni kellene, ne maradjon űr benned. Ne maradjon ki senki a számodra fontos emberek közül, aki ma nem hallotta volna tőled, mennyire szereted.
Nincs az a rossz hír, negatív történés, amiből nem lehetne felállni, ha az ember valóban akarja.
Amilyen a gondolatunk, olyan az életünk.
Minden élethelyzetben megtalálhatók azok a boldogságpillanatok, melyek még a legsötétebb perceket is meg tudják édesíteni.
Az élet fájó helyzeteiben - mikor hiányzik valami - nagyon nehéz karácsonyi hangulatba kerülni. És sokkal fájdalmasabb is. Ilyenkor az ember mindent elkövet, hogy ne észlelje, közeledik az ünnep. Ilyenkor a hétköznapiságba menekülsz, nem veszed fel az ünnepi köntösöd, nem veszel tudomást róla, az ünnep akkor is ünnep, ha nem akarsz részt venni benne.
Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban.
Csak úgy nőhetsz fel igazán, ha távol vagy szüleidtől.
Vannak (...) olyan események, melyek első ránézésre ijesztőnek, félelmetesnek és kegyetlennek tűnnek, utóbb mégis kiderül róluk, elkerülhetetlenek voltak - általuk került az életünk arra a vágányra, mely új állomásokat, új embereket és új történeteket hoz elénk.
Vannak reggelek, mikor annak ellenére is el kell indulnunk utunkon, hogy már a kávé illatával együtt érezzük a közelgő baljós események átható szagát.
Talán a legnagyobb büntetés, ha bűn nélkül fosztanak meg a szabadságodtól.
Nem értem, a férfiak miért utálják, ha a nők könnyeznek. Talán azt hiszik, hogy ez nekik szól, és rosszul vannak ettől a fajta felelősségtől. Pedig a sírás egy nyelv, mellyel a feszültséget kommunikáljuk. Néma perlekedés Istennel.
Bár tudjuk, hogy vár a biztos vég, mégis mindig számon kérjük, ha elérjük.
Az ismeretlen mindig félelmetes, mégis valódi izgalmakat rejt: mennyit érünk, milyen erősek vagyunk, tudunk-e tanulni egy sorsleckéből, képesek vagyunk-e alkalmazkodni, ha a végzet rendező keze kiszakít a megszokott környezetből, amelyre egyébként oly sokat panaszkodunk?
Akkor jönnek a kellemetlen álmok, mikor már csitul a pánikod. Míg a lelked nagyon mélyen van, addig megvéd valami varázslat, hogy legalább az éjszakáid ne rettegésben teljenek. De ha már elég erős vagy, akkor álmaidban is előmerészkednek a mélyből a félelmeid és kívánságaid.
Akinek a szíve tele van gyűlölettel, annak kevés helye marad a szeretetre. A démonjaid a gyűlöletből táplálkoznak.
Ha valami váratlan rossz történik velünk, úgy érezzük, mindenki ránk figyel és átérzi sorsunk sanyarúságát. Azt gondoljuk, megillet bennünket az együttérzés.
A carpe diem nagy bölcsesség, de nincs ma tegnap és holnap nélkül. Csak együtt érvényesek. És amit tettünk vagy mondtunk a múltban, annak következményeit viseljük most.
Vannak nők, akik a szerelemre születnek. És vannak, akik a szerelem áldozatává válnak.
A család olyan, mint egy varázskör: átkarolnak, és ha baj van, ezt a kört senki sem tudja áttörni.
Nem hiszek a véletlen találkozásokban. Tudom, hogy életünkben minden pillanatnak bűvös oka van. Emberi sorsok kuszálódnak össze úgy, hogy egyszer csak az idő egyetlen mágikus percében véletlenszerűen egymásba akadjanak.
Megpróbáltatás? Nem. Kihívás! Ha visszanézek, már tudni fogom, nem olyan nagy az a hegy. Csak mikor felfelé ballagok, és fogytán a levegő, akkor lenne jó visszafordulni.
Ha gyengénlátó vagy, menj félszeműek közé, ha félszemű vagy, akkor nézd meg, mitől boldogok a vakok. A boldogság annyira relatív.