Dimitri Verhulst
1972. október 2. — belga író és költő
Egy elcseszett életnek minden percéről lerí, hogy az.
Aki elég éber, az még a kismutató araszolását is követni tudja.
Az ember jobbik énjét gyakran a kutyák hozzák felszínre.
A macskáknak száz életük van, de a kutyáknak száz haláluk.
Isten megteremtette a nappalt és az éjszakát, mi pedig megpróbáltuk átvészelni őket.
Előbb-utóbb mindannyiunk neve erre a sorsra jut: halott betűk sora lesz, az üresség anagrammája. Mégis: aki egyszer bekerül a Rekordok Könyvébe, az jelet hagy maga után, és bebizonyítja, hogy különb a - voltaképpen szintén irigylésre méltó - átlagnál. Az emberi lehetőségek határai - igen, ezeket tartja számon a Rekordok Könyve, s aki ezeket a határokat csak egy arasznyival is kijjebb tolja, máris könnyebben elhiteti magával, hogy nem élt hiába.
A világ megmentése mindig egy gyenge pillanatban következik be.
A magunkfajták élete épp arról ismerszik meg, hogy nemigen bolygatja meg az évszakok körforgása; a halál viszont mintha jobban kedvelné azt az időt, amikor elszárad a levél, avar lesz a lombból, és a természet művészi tökéllyel rendezi meg az elmúlását.
Aki ki tudja használni mások gyengéit, az a darwini fejlődéstan szerint intelligens lény.
A gondolatok úgy kapcsolódnak egymásba, mint a fogaskerekek: mindegyik mozgásba hozza az utána következőt.
A tévé (...) a lelki szegények kandallója.