Sally Rooney
Senki sem lehet másoktól teljesen független, akkor pedig miért is ne adjuk fel, hogy ezzel próbálkozzunk?
Arra mindig könnyű ürügyet találni, hogy miért ne tegyünk meg valamit.
A maga módján mindenki titokzatos (...). Igazából soha nem ismerhetünk ki egy másik embert.
A legtöbb ember leéli úgy az egész életét, (...) hogy soha nem érzi magát ennyire közel senkihez.
Alig néhány hét múlva másokkal fog lakni, más élete lesz. Ő maga azonban nem lesz más. Ugyanez az ember lesz, saját testébe zárva. Akárhová megy, ettől nem szabadul. Más hely, más emberek, mit számít az?
A férfiakat jobban foglalkoztatja a nők szabadságának korlátozása, mint saját szabadságuk gyakorlása.
Ezt az időt sosem fogod visszakapni. (...) Az idő fizikai jelenség, a pénz pedig csak társadalmi konstrukció.
Mintha az, amit egész életében csupán festett díszletnek tartott, hirtelen igazinak bizonyult volna: igaziak a külföldi városok, a híres műalkotások, a metróhálózatok, a berlini fal maradványai. Ezt teszi a pénz: a pénz az, amitől a világ igazivá válik.
Nem tudom, miért nem tudom elérni, hogy szeressenek. Szerintem valami gond lehetett velem, amikor megszülettem.
Na, most padlón vagyok (...). Talán sokkal rosszabb itt az élet, mint amilyen az ágyon vagy egészen máshol lenne? Nem, az élet pontosan ugyanolyan. Az élet az a valami, amit magunkkal viszünk a fejünkben.
Történtek vele a dolgok, például sírógörcsök, pánikrohamok, de úgy érezte, mintha ezek kívülről telepedtek volna rá, nem pedig a bensőjéből eredtek volna. Belül nem érzett semmit. Olyan volt, mint a túl gyorsan kiengedett mirelit, ami mindent összevizez, miközben belül kőkeményre fagyott marad.
Az egyetemen sok irodalmár számára a könyv elsősorban eszköz ahhoz, hogy műveltnek mutatkozzanak.
Minek írnak egy halott Facebook-oldalára? Mit jelentenek bárkinek is ezek az üzenetek, a veszteségnek ezek a fennen hirdetett megnyilvánulásai? (...) Az emberi élet értelmetlen, és a gyászfolyamat egy időre felfedte ennek igazságát.
Fura, hogy meghozunk bizonyos döntéseket azért, mert bírunk valakit, (...) aztán ettől az egész életünk megváltozik. Azt hiszem, olyan érdekes korban élünk, amikor apró döntések nagy változásokat tudnak előidézni az életben. De te összességében nagyon jó hatással voltál rám, szóval szerintem én most egyértelműen jobb ember vagyok. Neked köszönhetően.