IDÉZETEK A JÓSÁGRÓL
Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába.
A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt: Hát bolond, aki a pletykára hederít. Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán, S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.
Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja, mit ad, tudván, mi arany, s mi üresbab.
Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved.
Nem vagyunk mindig annyira bűnösök, mint amennyire érezzük magunkat, de annyira bűntelenek sem, mint ahogy hinni szeretnénk.
Az életben gyakrabban aratunk tetszést hibáinkkal, mint jó tulajdonságainkkal.
Mit csinálna nélkülem? Barátnak nem elég értelmes, pártfogoltnak cseppet sem hálás. Senkinek nem volna türelme hozzá. Sajnálom, mert a világon semmi kvalitás nincs benne. Ha magára hagynám, az volna az érzésem, csecsemőt tettem ki a kapu elé, vagy béna nyomorékot ültettem az utcasarokra. Az, hogy ismerem, és más nem vállalja, kötelez engem. Valami belső törvény ez. Nem tehetek ellene.
A bűn az, ami hátráltat abban, hogy jobban szeressek. A bűn az, ami a világot embertelenné teszi. A bűn az, ha elfelejtem az inspirációmat, és tétlen maradok. A bűn az, ha nem teszem meg a jót, amit megtehetek.
Embernek nem lehet születni, emberré csak válni lehet. Kemény munkával, megfeszített akarattal, a bennünk lévő jó és rossz örök harcának figyelésével. Aki akarja, vállalja a legnagyobb ellenségének, saját lényének, vagyis lényében lévő rossznak, alantasnak legyőzését, az eléri a legnagyobbat, amit a földön elérni lehet. Emberré lesz.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.
Az az erény, Albinus, hogy bármit tesz az ember, s bármint él: mindennek méltán adja meg árát.
Óvakodj attól, hogy fényűzéssel irigységet kelts. Hordj egyszerű ruhát, de a szépség róla ne hiányozzon.
Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.
Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszakokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.
Mindenféle hibát el fogsz követni, ameddig azonban nagylelkű maradsz és igaz, de egyúttal a végsőkig kitartó, nem tudsz komolyan ártani a világnak, és még nagy bajt sem tudsz okozni.
Adj tüzedből lángot annak, aki kér.
A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét. A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítőkészség és a szeretet is. Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.
A jóság fontosabb a bölcsességnél, s ennek felismerése már maga is bölcsesség.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Tudod, mi a virág? A földnek jósága; Tudod, mi a jóság? A lélek virága.
Megveheted egy ember idejét, megveheted egy adott helyen való fizikai jelenlétét, órabérért szakszerű izommozdulatainak meghatározott részét. De lelkesedést nem tudsz vásárolni. Kezdeményezőkészséget sem. A szív, az ész, a lélek odaadását sem. Ezek nem megvásárolhatók, csak elnyerhetők.
Tégy jót, és mindig gondolj arra, hogy lehet, hogy az utolsó órádat éled.
Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges!
És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz - és érdemes élned.
Ha jószívű vagy, szép erény, de nézd meg előbb, kivel vagy az.
A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény.
Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.
Akinek jelleme jól rendezett, azoknak élete is rendben van.
A jóság az a nyelv, melyet a némák is beszélnek, a süketek is hallanak és megértenek.
Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és nekünk nap minden nap éberen kell őrködnünk.
Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
Egy gyertya nem veszít semmit, ha meggyújt egy másikat.
Ha egy vízbe esett hangyát kiszabadítasz a partra, vagy eltévedt gyermeket hazavezetsz édesanyjához, azt feljegyzik az égben rólad; nagy tetteid, dicsőséged - vak légy döngése a bezárt ablaküvegen.
Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.
A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.
Akkor élsz, ha másokért élsz.
"Jóság" bölcsesség nélkül korántsem jó, hanem veszedelmes.
Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánulhat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel.
Nem hiszek az egyén halhatatlanságában, és az etikát kizárólag emberi ügynek tartom, ami fölött nem áll emberfeletti hatalom.
Ami Istent illeti, az én állásfoglalásom agnosztikus. Meggyőződésem szerint az erkölcsi alapelvek elsődleges fontosságának biztos tudata, ami által az élet jobb és nemesebb, nem igényel egy törvényhozót, főleg nem olyat, aki jutalmazásra vagy büntetésre alapozza törvényeit.
A szabadság, az erkölcsösség, és az emberi méltóság pontosan abban áll, hogy nem azért cselekszik jól, mert kényszerítve van rá, hanem azért, mert magától belátja, akarja, és azt szereti.